Ifisztár kommentár

Hát hol is kezdhetem…? 

Konkrétan nem volt a terveim közt, hogy a kedd estémet a suliban töltöm, de nem bántam meg. Gondolkodtam menyek? Ne menjek? Menjek? Ne menjek? 

Az se volt igazából akivel… s én is mint a kis félős leánkák egyedül nem szeretek sehol sem bódogtalankodni. Végül is eldöntöttem, hogy elmegyek, már csak azért is, mert láttam az oldalra kiírva Domi által, hogy lesz pár ismerős is a színpadon s az osztálytársam is fel volt iratkozva. Elterveztem, hogy elhívom az unokatesómat s esetleg valamelyik barátnőm, ha van kedve jönni? A barátnőm akit hívtam… Hát nem művész lélek egy cseppet sem s bizonyára volt jobb elfoglaltsága xD. Miután hazajöttem nem sokkal hívott a barátnőm, hogy esetleg neme jöhet ő is. Mivel, hogy meggondolta magát… Mondom persze, jöhetsz. Felhívom az unokatesóm, ő nem tudott sajnos jönni mert pont 6tól edzése volt, s neki ezek a táncedzések szigorúak, nem léphet le mikor itt van valamelyik komoly edző. Na, ez lényegtelen most, hanem az lett belőle, hogy a barátnőm 6 előtt 10 perccel szolt, hogy mégsem jön -.- … Tehát csak egyedül mentem. Szerencsére összefutottam más barátokkal akik voltak olyan kedvesek s még helyet is foglaltak nekem. 

Na szóval az előadás… Mikor felállt a színpadra a tanítónő én azt hittem odaszobrozok… Gondolhatjátok, hogy a véleményem csupán az volt, hogy egyesek se olvasni nem tudnak, s kicsit többet hisznek magukról a kelletnél ). 

Nem fogok mindenkit külön elemezni, de lényegiben nálam a befutók örökké azok akik a hangjukkal elérik h libabőrös legyek :D. ez majdnem megtörtént. S szőrszálaim csak a preorgazmust értél el xD. Végülis sok csodás hangot hallotam, meg voltak olyanok is akik még gyakorolhattak volna. Nekem minden esetre összben nagyon tetszett a műsor. Pláne mikor Gábor két lánynak is kezet csókolt. Ez aztán a tisztelet s az értékelés jele. Szerettem, hogy mindenben a jót próbálja látni s mindenkit buzdít. Pál Ágit személyesen is ismerem, voltam tanítványa pár évig, s tudom, hogy okos nő, csak akkor beszél mikor kell. Ő ha beszélt mindig jót mondott. A másik két zsűrivel nem voltam megelégedve. Szerintem sokat fecsegtek ahhoz amihez nem értenek, ki is hangsúlyozta az egyik, hogy ehhez se ahhoz se ért. 

Ezen kívül nem értettem egyet mikor a zsűri a step dance csajokat engedte tovább a négy kis akrobata helyett, akik arcán nagyon látszott a csalódás… nekem ők voltak a legjobbak. És az énekben, ha nem is jutott tovább, Előd volt aki feldobta az egész termet Varga Viktor számával . 

Az osztálytársam történetesen az a személy volt, aki meglógott a szemünk láttára az előadásról. Azt hittük csak kilépik levegőzni vagy a mosdóba. Nem tudtuk, hogy miért is megy ki. S persze, hogy mikor következik . De meglépett s másnap nem egyszer mondta nekem, hogy megbánta, hogy lelépett. Gál Szilárdra viszont jövőbe is lehet számítani.  meg ígérte !

Kati

Igazából szerteszét.

Anyukám mindig azzal nyaggat, -amikor hétfőn fél 7-kor hazaérek és leülök ebédelni s közben mesélem, hogy aznap mit csináltunk színin-, hogy de hát mit csináltok ott? Valami színdarabot nem tanultok? Szóval egy az egybe le lehet szűrni, hogy külső –szülői- szemmel CSUPÁN darabok betanulásából áll, de lássuk mit jelent azoknak, akik évek óta ebben élnek?

„Mit is jelent nekem a Maszkító vagy egyáltalán a színjátszás? Azt hiszem olyan ez nekem mint egy korty valamilyen friss hegyi patakból vagy csippantás a tengeri levegőből. Hiába iszom az egyszerű vizet vagy szívom a hegyi levegőt. Az a heti 1-2 alkalom, amikor belépek a stúdió terembe olyan mintha egy más világba lépnék be. Olyan világ ez, ahol a szokottnál is jobban érzem magam és mindig úgy megyek oda, hogy tudom ma is tanulok valamit, valami újat. Minden perc, amit a színházzal és a színjátszókörrel töltök valódi élmény és izgalom. Egy titokzatos világ, ami mindig újat mutat. Imádom, szeretem, élvezem és szeretném minél jobban és minél többet csinálni ezt. Szeretem a Maszkítót. Titeket is szeretlek Maszkítósok.”

—

„Gondolatok

Ó...mivel is kezdhetném? Könnyebb lenne kedves Doró, ha tudnám miről is van szó. Az ami... fontos nekem, mindig felvillanyoz. Tudod amolyan cseresznye a tejszínhab tetején nó. Én a csokit szeretem tudod. ) A lényeg, hogy örülök, hogy ilyen emberekkel lehetek, dolgozhatok és szenvedhetem végig a vietnám fájdalmas de boldog pillanatait. A szamuráj torkot küszürölő megpróbáltatásait és a szobrok mérhetetlen vonzerejét. Egyszóval szeretlek titeket gyerekek!”

—

„ Alulírott XYZ, igazolom, hogy szeretem a színjátszókört. Az a lényeg, hogy ad valami +-t, amit ha nem is fogunk használni, de legalább különleges perceket töltünk el. Együtt. Nagyon jó csoport, összetartunk magas szinten. Imádom Ágit, Hunit, Petit, nagyon jól lehet velük dolgozni, most leszűkül a csapat és még erősebbek leszünk. Továbbá... önmagam lehetek. Iskola már nem tud semmit adni, nincs semmije amiben kiélhetem magam. Sok tanár megveti a színit, de basszák meg.  Itt ha nem akarok mosolyogni, nem kell, ha véleményem van elmondhatom, ha valakivel akarok dolgozni, megtehetem. Álarcokat veszünk magunkra, de nem egymással szemben. S ez a legjobb. S jó érzés rálépni a világot jelentő deszkára, jó érzés érinteni, alkotni, alakítani. jaj de szar lett ez a mondat.”

—

„XYZ.

Számomra a színjátszókör egy kihívás volt. Mikor csatlakoztam a „Maszkító” színjátszókörhöz nagyon jól éreztem magam a környezet meg a hangulat miatt. Humordús feladatok- próbák- előadások. Mindenki a lelkét kiadta...

!De ez megváltozott:

A 2010- 2011-es tanévben a csapat 2 részre osztódott, vagyis 1 óra Gáborral és 1 óra a tanárnőékkel. Kezdetbe minden jó volt de a pontrendszer beiktatása után embereket vesztettünk el(Ez Gábornál). Ez azért történt, mivel mások szerint „is” igazságtalanul pontoztak és az un. kedvencek kapták a pontokat. És úgy hallottam, hogy ha nem gyűl ki az 50 pont akkor Gábor nem dolgozik azokkal, nem válogat!!!

A tanárnőéknél nincs ilyen, hogy pontozás és mindenki egyforma joggal rendelkezik. Eddigi észrevételeim szerint itt szintén megvan a jó hangulat és lelkesebben is dolgoznak az emberkék.

Szeretem amit csinálok, még ha hobbyból is. De ha már kényszerítenek rá nem megy... 2008-tól óóóriási változások történtek a csapattal, a morállal kezdve...

Szeretettel: XYZ”

Így mostmár sokféle véleményt hallva nem mondom, hogy leszűrtem valamit. Talán nem is akartam. Csupán csak a kiváncsiság vezérelt. Ezt megakartam már rég írni, most végre időm is volt rá. Ne haragudjatok, hogy mindenkit nem kérdeztem meg de nagyon hosszú lett volna...  Neveket direkt nem írtam. lehet így is felismeritek, hogy ki írta. így korrektebbnek láttam. mindnekire rá van bízva mit tesz és hogyan.

Hogy legyen teljes én is leírom mit élek itt meg. Mikor belecsöppentem ebbe az egészbe, akkor csak néztem hogy mivan? milyen pontok? szóval megdöbbentett az egész. ( Bennem nincs ekkora ellenállás ezzel kapcsolatban, lehet mert nem vagyok olyan rég része. Ha ezt így kell így csinálom. A döntést elfogadom. Ha kapok lehetőséget élek vele, ha nem volt sok szép hetem azokkal az emberekkel, akiket mind ismerek és szeretek). Mindenki ismert már mindent, amit kellett csináljanak, én voltam a fekete bárány. :P

Azt viszont tudom és érzem, hogy mindig mikor vége van nehéz szívvel válok meg mindnetől. mindnekitől. Néha inkább stoppolok csak maradjak addig, amíg mindenki. Nekem nagyon ad egy pluszt! Annyira feltölt, hogy hihetetlen. De bárcsak kifele is tudnám továbbítani, mindazt az érzést ami bennem van... Bárcsak adhatnék az energiámból, amit lehet hogy nem használok fel mindig, de igyekszem beletenni magam 100%-osan. Számomra olyan ez az egész, mintha egy más világban élnék azalatt a 2 óra alatt, 10 méterrel a föld felett szépségben, megrészegedve a varázsától, néha remegve néha önfeledten.

Szóval... csak ez életem legjobb fakultatív dolga, amin eddig részt vettem, kimondhatatlanul jó! 

Akkor mostmár én is mondhatom, hogy nem tudtam eddig mi hiányzott az életemből, de most megtaláltam! 

Doró

probak

versmondásos hét

Helló eszembejutott egy projekt, amit veletek szeretnék kivitelezni. Az lene, h egy héten keresztül minden nagyszünetben szavalnánk, zenélnénk. Ami így nézne ki:
földszint vmelyik sarka, minden napra lenne egy téma, kezdődne egy zenével, majd egy vers, majd még egy zene és kész. S ezt kortárs költőkkel. Találtam egy kötetet a könyvtárban, romániai magyar kortárs versekkel, nagyonjók. Lehetnének ilyen témák, hogy szerelem, hétköznapok, unalom s bármi amit ti akarnátok. Kaptam egy verset, 13.-a hétfőről szól, ami pont utolsó előtti hét a sulibol, csinélhatnánk akkor, arra feliskészülnénk, s én kezdeném azzal. Énekelni i s nekünk kell, s mindennap vki más szavalna.
No, benne vagytok??? Gyerüüünk!!!:D

*
Meg temaval kapcsolatosan amilyen szavak eszunkbejutnak leirjuk, kinyomtatjuk, s kiragasztjuk a falra. hatas legyen:)

Határok (?)

Maszkító..

Ez a muris társítás is csak egy szó.. de mégis, szerintem magában hordoz valamit.

Hogy így fejezzem ki magam, én akkor érzem maszkítósnak magam, amikor a tanárnoékkel vagyunk el :P

ééÉés ez nem jelent rosszat..

úgyjártam, hogy elore meggondolom mit is kéne írnom, oszt mire odaérek hogy leírjam már rég nem emlékszem, hogy mit is akartam.A díszteremben egyértelmuen más a hangulat, mint a stúdióban.. és ezt most ne a környezet okozza,másféle energiák szabadulnak fel.. 

Díszteremben inkább a kiadott feladatra koncentrálunk

Bocsárdi Gabi plakettje mögött pedig minden más.. ott több a törekvés, a figyelem, talán a szigor is.. és bár ne kéne de kell

Az hogy ott odafigyelünk egymásra, jelekbol tanulunk értekezni.. reagálni.. az teszi ezt igazán különlegessé

És ez leszukített körben, minimálisan bár, de olykor megtörténik.. érezzük

Viszont a tényt, hogy a Stúdióteremben egy másik világ vár, nehéz elfogadni, nehéz megérteni

Mi, ott.. teljesen hétköznapi érzésekkel játszadozunk, mélyebben..

Mi nem csak megéljük oket, és kijelentjük hogy, hát ez es megvaut

Mi megpróbáljuk megérteni oket, okokat keresünk, válaszokat kérdésekre

És ez akkor lesz rendkívüli, ha kívülrol majd szinte teljesen hétköznapinak látszik, de mi érezzük és tudjuk, hogy nem az.

Hogy a körben nem csak szálak vannak, hanem emberek, kiknek a lelke egy egy külön univerzum, egyedi.. és keressük a szálakat egymás közt, hogy megfejtsük a megfejthetetlent..

Sokszor tán nem is az a fontos, hogy.. valami terméke legyen a megpróbáltatásoknak (pont min a szex, höhö)

Sokkal inkább az a fontos, ami mindezek mögött rejlik: a szándék, az odaadás.. az a megbecsülendo, azt kell egymásban felfedezni, fogadni és viszonozni, majd elismerni

Két igaz barát nem kell bizonyítson egymásnak..

Nos, hogy rátérjek a fájdalmasabb dolgokra, érezheto, hogy vannak, kik ettol a héntöznapin túl nem várnak többet.. vagy csak épp nem hajlandóak mindazt elfogadni, melyet ez a lehetoség kínál

Nincs ambíció, csak egy bamba, üres tekintet

Nehogy valaki magáravegye, lehet én is ilyen vagyok

És hogy megpróbáljak pár választ adni

Pimaszság nem azt jelenti, hogy kekeckedünk meg beszólunk meg kötekedünk meg megbántunk

Fontos inkább a bátorság.. Meg az hogy kíváncsi legyél.. Merész a fenti dolgokra nézve

És ilyen szempontból a pimaszság jót jelent, hisz segítség, nem is akármilyen

És bármilyen aggályod van vagy kételyed vagy kérdésed, ne kérj értük bocsánatot, mert azért van ez az egész, hogy megoldjuk

Hogy együtt keressük a választ és találjuk meg (nem kennonkre értem :P)

A másik, a pontok

Szerintem a pontok azért vannak, hogy csípkedjenek hátulról, hogy ostor pattogjon

Egy mód, hogy felszabaduljanak dolgok, talán épp a pimaszság is

Bár nem tudhatom, Gáborral nem beszéltem errol

De az, hogy valami idohöz van kötve, egyértelmuen ösztökél

És azért volt muszáj ilyet csinálni, mert másképpen a tunyaság az úr.. sajnos még így is sokszor

Erre lesznek a leépítések

Bár én egy szót se szólhatok, lám kakául állok pont szempontbóó

Úgyhogy el ne keseredjünk, fejeket fel és munkára.. mert endorfinhormonok szabadulnak fel, és képesek kell legyünk dolgozni

És ha ez az ötven pont soknak tunik, idéznék egy jou filozófust :> "..és keressük a szálakat egymás közt, hogy megfejtsük a megfejthetetlent.."

Írtam én pár sorral feljebb :P .. lehetetlenek azért vannak, hogy hajtsanak minket

Hogy életünk arra menjen rá, hogy megpróbáljuk véghezvinni oket..

u.i.: öhm.. mé írja mostanába mindenki fordítva a szimpla mosoly szmájlit? :-?

Peti

Pimaszkodás

Megint csak elmerengtem a színin… 

És rájöttem, hogy kicsit pimasznak kell lennem veled, Gábor, hogy kimutassam mi nem tetszik. De az, hogy változtatsz-e az már csak rajtad múlik. 

Arra nagyon ráébresztettél nemrég, hogy mennyivel könnyebb azt megcsinálni amit mondnak mint amit te akarsz. Ebben nagy igazat adok… 

Az amibe igazán bele akarok kötni, az az, hogy megszabtad nekünk ezt az 50 pontot ahhoz, hogy tovább jussunk november végén, de mégis azt mondtad az egyik órán, hogy ne a pontokért harcoljunk, dolgozzunk. De akkor miért az 50 pont a kikötés, ha nem a pontokért kell dolgozni? Ráadásul, egy könyvön kívül nem kaptunk irányzatot mivel tudunk pontokat szerezni. Senki sem fogja kigyűjteni az 50 pontot ha nincs egy irányzatunk, merre mehetünk. Visszalépek még egyszer ahhoz, hogy könnyebb azt csinálni amit mások mondanak. Én mindig is lázadó voltam egy részből, s most is inkább azt vallom, hogy amit én akarok csinálni nekem az a legkönnyebb. De mivel az amit akarok csinálni ezzel kapcsolatos kell egy irányzat, hogy merre mehetek. Nem kérem, hogy megmond mit tegyek a pont érdekében, csak egy irányt amin el lehet indulni. Mert ha úgy veszzük te most nekünk a tanárunk vagy, ami azt jelenti, hogy azt kell elvárnod amit úgymond leadsz. Mivel, hogy nem a nyúl hanem a vadász viszi a puskát, te viszont a nyulak kezébe akarod adni. 

És nem akarok senkit megbántani, bocs a pimaszságért (: …

Kati

Előadás, kritika

Tudom, hogy nem értek nagyon hozzá, de azért írnék véleményt ha nem bánjátok(s ha bánjátok akkor is, kell a plussz pont válságban vagyok). A csütörtöki nyílvános főpróba viszonylag tetszett. Volt egy-két hiba ami nagyon visszatetsző volt. Úgyhogy a rosszal kezdeném.

Az egyik, amikor az egyik tag felmászott Gábor hátára akkor a lábait valahogy úgy rakta, hogy (gondolom a háta is ki volt tömve szivaccsal) a szivacs megtűrődött Gábor hátán és nagyon látszott. A másik, amikor az ajtó "jött" előre, akkor ugyabár minden kék meg minden és a mackó nagy barna könyöke jócskán kilátszott az ajtó mögül, de annyira, hogy nagyon hangulatromboló volt nekem. (és láttam amikor leszedték a jégcsapokat, de azt nem láttam hogy mikor rakták fel :D az nem olyan nagy baj, nem volt visszatetsző) Ezek apróságok, de nagyon rondán néznek ki. Végülis ez egy főpróba, persze, hogy nem volt tökéletes.

Ami tetszett az az, hogy Gábor(most csak róla tudok véleményt mondani, mert a többi színészt nem ismerem) nagyon jól játszott, ha az arcáról nem tudtam volna megismerni akkor semmiről. A járása, a beszéde, és még sok minden jó macis volt. A többiek is jók voltak a minden kívánságot nem teljesítő tündér már kicsit idegesített a végére, de ő idegesítő is kellett, hogy legyen úgyhogy nem baj. Az egérke volt az egyik kedvencem :D jó volt nézni bírtam.

Ja és van valami ami nem az előadáshoz tartozik. Azt mondták, hogy túl félénk vagyok :)) Persze, hogy félénk vagyok ember! Új suli, új osztály, új tanárok, új MINDEN! Persze, hogy nem pofázással kezdem. De egyébként tudok szemtelen lenni, ha az kell a boldogsághoz. Nekem csak azon az órán esett le, hogy elég hadilábon állok a pontokkal. Ha nem sikerül kigyűjteni akkor megszívtam, de én majd nem fogok Magdi nénihez járni. Ha egyszer Gábor kitett akkor kitett, többet feléje se nézek.

Amúgy, láttam egy zongorát a nagyszínpadnál, majd unalmas perceinkben vagy amikor idő lessz rá akarok majd zongorázni nektek valamit(önmegnyílvánulásképp =))Hogy nem legyen az, hogy négy évet hiába kínlódtam a zeneosztályban.(és a többiek meg nyolc évet jártak és nekem egyvégbe pótolni kellett) Majd valaki juttassa eszembe, légyszi.

Bea

Lelkesedés. Szégyenkezés. Kacagás. Elkeseredettség. Mese...

Nekem ez új volt eddig, tudom hogy a „színisek mindig meg vannak hívva” ezekre a főpróbákra, de én úgy is büszkélkedhetem vele, hogy ez nekem új!

Mikor „kivilágosodott a nagy ajtó” annélkül hogy elkezdődött volna már az előadás úgy éreztem kicsit magam, mintha újra kicsi lennék... Tudom, hogy úgy általában amúgy is mindenki nagyobb nálam, de ez másképp hozta vissza a gyermekkoromat.

Én még nem tartok ott, hogy betéve tudjam az egész színésznek a nevét, így inkább megpróbálom kivágni magam valahogy. Nos: szerintem aki a kisfiút és a kislányt játszotta nagyon illett hozzájuk a szerep, főleg a kislányhoz! 

Gábor... nálam is elérted a hatást mint a többieknél, az én arcomon is átsuhant a mosoly amikor megláttalak, sőt azt hiszem nem hazudok, ha bevallom, hogy kacagtam is(...) Furcsa volt... Először úgy éreztem, hogy nem illik hozzád, aztán meg úgy tűnt, mintha egy másik oldaladat ismerném meg.

Amúgy az előadás első felén úgy éreztem magam mint otthon, mert az én kistesóim, akik már nem is olyan kicsik: 10 és 8 évesek is ugyanezt csinálják itthon, ugyanígy kocolódnak és még mindig fent áll az, hogy az egyik azt akarja csinálni, amit a másik.

Szerintem okosan volt megoldva az álmuk, ami kiteljesedett az előadás végén.

A díszlet meg... elég rideg volt számomra, semmi „meleg” vagy biztonságot nyújtó, a színészek voltak egyedül a színpadon, akik feldobták, úgymond kivirágoztattál azt.

Bevallom... volt egy pont, ahol úntam az előadást. A zenék nagyon tetszettek! A végén amire táncoltatok, az nekem a tavalyi Katalin-bált hozta vissza, amit minden évben megszervezünk cserkészekül a szülőknek, nos mi tavaly arra a számra táncoltunk swinget. Visszatérve- a komikum is elég erős volt helyenként... A kedvenc részem az előadásból az az volt, amikor a jéghegy elolvadt és mind egy jégdarabkán úsztatok, és az a zene ami ment közben.... Hmmm... Nagyon szép volt, ugyanakkor felkavaró is, én esküszöm majd elsírtam magam...

Tény az, hogy sokat kacagtam! Főleg amikor az Egér kirágta az erdő oldalát is mind mentetek a fény felé és ott összevegyültél a székekkel. Na az betette az ajtót!

Amúgy a komikumra visszatérve, akaratlanul is az előadás vége is ezt idézte az ajtó felborulással.

Doró

Huhhh!

Szeretve tisztelt Szini Nidzsák!

Be kell vallanom, hogy szereztetek nekem egy nagyon szép estét, hogy úgy mondjam, megmosolyogtattátok a lelkem. Hazajöttem a Livingből és gyorsan felpattantam a blogra, s elolvastam a "kritikáitokat" a mesedarabról. Igazn jól esett. Örülök, hogy írtok ilyesmikről, véleményetek van színházi dolgokról, nem írtok végre butaságokat... Nem kell színházkritikusnak lenni ahhoz, hogy elmondjátok mit gondoltok egy előadásról. Végre nem ennyi egy kritika, hogy tetszett vagy sem, jó volt vagy nem. Patrice Pavis is megirigyelné... (na j,ó ez azért kicsit sok volt). Amúgy egy pont ha megmondjátok ki Patrice Pavis és hogy melyik művére gondoltam az előző mondattal.

Így tovább! Már kezd mozogni az aminek mozognia kell a fejetekben.

Nagy "hajrá"csataüvöltéssel maradok

K.B.Gábor

Főpróbán

Hát, hol is kezdjem..?(: 

Egy olyan előadásnak lettem része, amire talán nem is számítottam. Eleinte furcsa volt a sok gyerekes szó, meg ez a hatalmas ellentét hogy a felnőttek játszanak gyermek szerepet. Egy órára gyermek és mesehős szerepbe bújtak, hogy minket megnevetessenek. Őszintén bevallom, az elején nem tetszett, untam, hogy ennyire akarják játszani a gyereket… Szerencsére a véleményem megváltozott mikor belemelegedett mindegyik színész a szerepébe s kialakult egy igazi álomkép, ezeknek a gyerekeknek az álma. Azok az ajándékok… Néha ámulatba ejtő volt, néha nagyon szórakoztató, hogy annyit harcolnak azokért az ajándékokért. A végére már annyira sikerült bele élnem magam, hogy jött volna hogy beleszóljak én is. Aztán pedig úgy éreztem, hogy na, most miért lett vége? 

De rájöttem, hogy az a rejtély, hogy nagyapa hova megy, az a titok már egy másik történet (: .

Kati

mindencsodasjokivansagotbenemteljesito jotunderes eloadas

No, megírom én is első cikkem. Inkább kritizálni tudok, aztis néha alaptalanul, szakmai tudás nélkül, de én így láttam.

Összben tetszett nekem, nagyokat kacagtam, csak pár apróság volt amit nem tudtam elfogadni. Díszlettel kapcsolatban... nekem sok volt a hideg szín, és furcsáltam, hogy minden olyan vonal... marmint a szék lába vékony, a támlája lapos, átlátszó székek, s volt mindennek egy nagy semmi fekete háttere. Ami gondolom az álmot akarta jelenteni, h végtelen, korlátlan... de én nem így képzelném el. Vicces volt, hogy az állószék ülőkéje alul nem volt festve. Szerettem a jégcsapokat, a térképet.

No volt ez a mindenkívánságot nemteljesító jótündér. Én hatérozottan nemszeretem az olyan darabokat, ami digitális gyerekmese lesz. Ilyen volt a szilvásgombócos darab is. Jóvolt a tündér, ari, csak az a hangeffekt... meg a kigyós szólása, na azse tetszett, marmint amikor 4x hallottam akkor már nem. Imádtam a négy alapszereplőt, olyan kedvesek voltak, Gyöngyike főleg...:x :). Valószínű, az egérfarkas jelenet koreográfiálva volt, de nem jött jól ki. Mármint, nem volt benne az a rendszer, ami lehet a gyerekesség végett van, de lehetett volna mutatósabb is.

A zene, imádom ezeket a zenéket, mindig elgondolkozttnak, s kitudom elemezni, s olyan jó, h jelent ez is valami plusszot nekem. Egyedul az erdős részes kattogast nem bírtam hallgatni, az nagyon nemment oda. S volt egy rész ahol hirtelen egyik zenéből a másik lett átvezetés nélkül.. nemtalat az.

Na meg a humor, az nagyon jó volt. Egyszerű poénok, s mégis jók voltak. Élveztem, a legtőbb poén elsűtése előtt már kacagtam, mert tudtam h mi lesz. Jól jöttek ki ezek.

Szerettem a szereplők feledékenységét, az volt a legjobb humorforrás. Meg az, mikor... „megyek a dolgomraaaa... de nincs dolgom”. Meg Csongi ferfiassaga, mikor nem akarta kovetni a noket, s nem aztmondta, h oke megyek veletek hanem h.. “utannam”! Meg ugyanigy a nok felen a noiesseg. Meg amikor a nagyfeneku cica legyuszott a jeghegyrol:)))) az hatalmas volt!. Ugy sajnaltam a terded Gabor, amikor 3 emberket felvettel a hatadra.

Szep volt, koszonjuk!

Zsombi

Kicsi kedves előadás – nagyranőtt kicsiknek is!

Nagyon talált Csongira a szerepe.. már a magassága miatt eleve. Néha kivillant a fintorgós Csongor, akin nagyon jókat tudtam nevetni, mint Bencén ugyebár. A legjobb alakítás is a Csongié volt, amikor ránéztem mindig elhittem, hogy ő egy mesebeli kisfiú -aki tényleg szembe akar szállni a Tündérrel, tényleg megakarja kapni az ajándékát - és tényleg gyerek még.A többiekről annyira nem.. vagy talán a Tündérről meg az egérről. A kisegér annyira aranyos volt a farokcsóválással és az őszinte poénjaival, hogy el is nyerte a kedvenc figura díját nálam ebben az előadásban.

A jelmezek nagyon kreaítvak voltak és aranyosak. Az Ikrek ruháit imádtam, de a Tündéré vitt mindent, ötletben legalábbis biztosan. A bagolyjelmez volt a legigazibb.. olyan Doktor Bubós. Bár tudom, hogy nem kéne hasonlítani, mert ez nem az a mese, de önkéntelenül is a hátulgombolós korombeli mesék ugranak be, például a bagoly láttán.

A díszlet volt a másik nagy kedvenc a kinagyított térrel és benne a néhol pici emberkékkel.

Nem tudom, hogy ki volt a zenefelelős, de üzenem neki, hogy talált, süllyedt. Néhány szám után már valahogy éreztem, hogy itt lesz Parov Stelar is. De tényleg! És lett! Nagyon jó helyre volt betéve az a szám – nagyon feldobta a végét. Az egérfarok kiszabadításnál a színészek mozgása nem volt elég pörgős a zenéhez képest, de aranyos kis jelenet volt az is.

Szívesen láttam volna az új figurás fiút, Csabát, hogy lássunk valamit tőle, A hazugon kívül is még.

Ez az előadás igazán gyerekeknek való. Időben is pont megfelelő, poénok is jók, utánozva is van belőlük(a gyerekekből) néhány dolog az Ikrek által és a kerete is érthető.

Nekem nagyon tetszett, szívesen megnézném még egyszer. Sokat kacagtam és szeretnék még ilyen pöpec gyerekelőadásokat látni itt Gyirgyóban.

Válasz a Kati felvetésére

Fürst Milán Konstantin néven született elszegényedett zsidó kispolgári családban. Apja különc és bohém, költekező figura volt, aki egy délszláv királyi sarj nevét adta fiának. Korai halála után a család nyomorgott, anyjának ő szerzett végül trafikengedélyt. Az író édesanyja1916-os halála előtt csupán fél évvel költözött csak el a Dohány utcai trafik mögötti másfél szobás lakásból. A fiatal Füst Milán ilyen körülmények között szerzett jogi diplomát, és lett felsőkereskedelmi leányiskolai tanár. Így Füst Milán jogász is, tanár is volt. Tanítványai úgy emlékeznek, hogy egész lelkét adta a pedagógiába, órái lelket-értelmet izgatóak, gondolatébresztőek voltak. Érdekes, jelentékeny tanár: ugyanakkor elmélkedéseinek, jellemzéseinek módszerében mindig maradt valami a valóság tényeit, az emberi magatartásokat kifejtő és értelmező jogászi logikából.

Na most az életrajzi adatokat vesd össze a Boldogtalanokkal. Csak ebből a néhány mondatból benne van a darabban sok minden. Füst Milán nem Sci-fi-ket írt...

Itt egy kis ízelítő. Lehet, hogy ezután elolvassátok...

Egy szegényesen berendezett lakásba Húberné érkezik, fiát, Vilmost keresi. A férfi még nincs otthon, helyette az asszony Rózával találkozik, akit – mint mindenki – először cselédnek hisz. Valójában a lány három éve fia élettársa, sőt, közös gyermekük is van, akit vidékre adtak dajkaságba. Róza és Vilmos kapcsolata kusza, érthetetlen, a lány a nélkülözések és a férfi ridegsége dacára is ragaszkodik Vilmoshoz, aki idejét és pénzét már más nőkre költi. Az idős Húberné szállást, pénzt, oltalmat szeretne fiától, mert erősödő süketsége miatt már nem képes dolgozni, és mert lánya, Rózsi – akinél eddig lakott – veri, rosszul bánik vele. Az állapotos Rózát látva azonban elismeri, hogy a lánynak nagyobb szüksége van a pénzre. Az érkező Vilmos nem az elvárható fiúi szeretettel fogadja anyját, akit komédiásnak, szimulánsnak titulál, s esze ágában sincs lakásába befogadni. Vilmos kegyetlen szavai miatt még Róza is megsajnálja az egyébként neki is antipatikus asszonyt. A nő távozása után Róza és Vilmos már-már vérre menő veszekedést folytat le: Róza a férfi szemére hányja életmódját, majdnem megfojtja, de haragos gesztusai ellenére görcsösen kapaszkodik a férfiba. Megtartani mindenáron, vagy, ha ez már lehetetlen, megölni – ez a két út sejlik fel Rózában, s legújabb kétségbeesett tervével még ő sem tudja, melyikre lép rá. Azt tervezi, hogy lakásába fogadja Vilmos új szerelmét, Vilmát, így legalább maga mellett tudhatja a férfit, s az új lány személyében megértő támasza is lesz. Vilmos egykedvűen szemléli az eseményeket, ő képtelen hosszú ideig arra a szenvedélyre, amit pedig a nők csillapíthatatlanul éreznek iránta. Vilma a jóhírét áldozza fel neki: beköltözik harmadiknak a lakásba, s ezzel felvállal egy a közízlés szemében mocskos életközösséget. Pedig a lány nem is biztos szerelmében, csak Róza győzi meg: jó, ha az embernek van valakije, s értelmetlen egy „tisztességes” kapcsolatra várni. Nehezen hihető, hogy valaha Róza, Vilma és Vilmos is egyházi iskolában nevelkedtek. Vilmos kiváló eredménnyel tanult, de anyja pazarlása miatt kénytelen volt abbahagyni. Húbernéről egyre több rossz derül ki: fia és lánya élete is miatta siklott ki, ráadásul süketségét is csak tetteti, elbocsátásainak valódi oka lustasága és lopásai. Mikor fia többek előtt bebizonyítja, hogy anyja szimuláns, Húberné szégyenében öngyilkos lesz. Ő a második, aki Vilmos miatt végzett magával: az első még régen egy szerelmes nő volt. A fertőzetes élettársi viszony egyre kevésbé működik: Vilmos már a két nő mellett is egyre kevesebbet jár haza, pedig mindkét nő terhes. Róza közben elvesztette első gyermekét, akiben leginkább a Vilmossal összekötő utolsó kapocs elvesztését gyászolja. Bármelyik nő számára kiút lehetne a szomszéd hentes házassági ajánlata: akár Vilmát, akár Rózát elvenné. A két nő azonban képtelen kiszabadulni a végzetes hálóból. Róza megkéri Vilmát, lője le Vilmost. A lány azonban inkább magával végez: ő lesz a harmadik áldozat.

"Hogy írtam én a Boldogtalanokat? 1913-ban egy öt- vagy hatsoros hír jelent meg "Az Est" című lapban "Két leány egy legény" címmel. {…} Mikor ezt elolvastam, arra gondoltam, hogy íme, milyen kitűnő drámai anyag ez. {…} Egy siket asszonnyal kezdtem, a nyomdász anyjával … – de mit is részletezzem? El kell olvasni a drámát, akkor majd kiderül, hogy mit csináltam ebből a hat sorból." /Füst Milán/

K.B.Gábor

Egy újabb vélemény…

Elgondolkodtatott, hogy vajon miért nem szeretnek a fiatalok, legalábra is nagyrésze, olvasni.

A régi világban, amikor még a szüleink voltak gyerekek az élet sokkal lassúbb volt, sokkal stressz mentesebb. Nekik sosem volt lehetőségük akkoriban naphosszat ülni a számítógép előtt, vagy a TV-t bámulni egész nap, ahol azt se tudják mit nézzenek akkora a választék. Nekik a barátokkal töltött időn kívül az olvasás volt a szórakozás, az az elfoglaltság, amelyben kiélhették a képzelőerőjüket.

A mai fiatalok már sokkal másabb világban élnek, és csak kevesen mondhatják el magukról, hogy bármit szívesen kiolvasnak vagy, hogy egyáltalán szeretnek olvasni. A mi generéciónk sajnos (nem tudom mennyire sajnos, egy részben nagyon, másrészben fejlődni kell) túl gyors világban él, mi más ritmust kell felvegyünk, több a tennivaló, több mindenre kell odafigyelni, többet várnak el tőlünk. A mai fiatal ha házi olvasmányt kap, leghamarabb felböngészi az internetten és elolvassa a tartalmát, hogy ne kelljen ezzel tölteni az időt, neki se ideje, s mire jutna addigra se kedve… személy szerint én is így vagyok…

Ebből kiindulva, csupa jószándékkal, csak halkan, tanácsolom , hogyha hosszabb olvasmányt kérnek tőlünk érdemes volna bemutatni előtte azt, nagyvonalakban a cselekményét, a lényegét, hogy miért lényeges ez a mű számunkra és talán nem szükség kérni, hisz ezek után már a lényeg megvan, de ha már ilyen futó világban élünk ennek is legyen 21. századi ritmusa (:

Kati

Livingprogram novemberre

November 2. 15óra Társasjaték délután

November 3.

November 4. 16óra Filmklub, 17óra Nyilvános főpróba Figura (Nagy Bandó András darabja alapján, A titok)

November 5. 17óra Salamon Ernő irodalmi kör, 20óra Raggae est, kongán játszik Molnár Attila

November 6. 19óra Stúdió terem Jevgenyij Griskovec – Tél c. előadás, 21óraKaraoke

November 7.

November 8.

November 9.

November 10. 18óra Gitároktatás gyerekeknek Antal Szabolcsal

November 11. 16óra Filmklub

November 12. 20óra Gitárest Baricz Gergely, teázás.

November 13. Tali szülinapi party (zártkörű)

November 14.

November 15.

November 16 15óra Társasjáték délután. 18óra Milyen volt Afrika? Csibi Márti

kiselőadása

November 17.

November 18. 16óra Filmklub

November 19. 17óra Salamon Ernő irodalmi kör, 20óra Forraltboros este (napsugár az

esőben) gitár koncerttel egybekötve

November 20. 20óra Mese a 20-as évekről és a 20-as éek legjobb zenéi (tematikus est)

November 21.

November 22. 19óra Kedvenc idézetek gyüjtése

November 23. 16óra Nyilvános teadélután a Figura színészeivel

November 24. 18óra Gitároktatás gyerekeknek

November 25. 16óra Filmklub

November 26. 20óra Molnár Attila és Németh Abigél koncertje

November 27. 21óra Dj Popular az úri közönség táncol

November 28.

November 29.

November 30. 15óra Társasjáték délután. 19óra Divat nap

Amit a gyerekek a szerelemről gondolnak

"Amikor szerelmes vagy,a szempillád fel-le ugrál, s kis csillagok keringenek körülötted."

"Én tudom, hogy a nővérem szerelmes belém, mert mindig nekem adja a ruháit és vezs magának másikat."

"A szerelem, mikor azt mondod a srácnak, hogy jó a pólója és ő minidg azt hordja utána."

"A szerelem, ha valaki megbánt Téged, de Te nem kiabálsz vele, mert tudod, hogy neki rosszul esne."

"A szerelem az, amikor elmész enni valakivel, és a sültkrumplid nagyobb részét neki adod, és Te nem kérsz az övéből."

"A szerelem az, ha egy lány parfümöt fúj magára, a fiú pedig arcszeszt, aztán találkoznak és szagolgatják egymást."

"A szerelem az, ha anya csinál kávét az apunak és mielőtt odaadja neki, megkóstolja, hogy jó-e az íze."

"A szerelem olyan dolog, hogy egymás mellett ültök egy kávéházban és fogjátok egymás kezét. Különben szemben ülnétek."

"Amikor nagyinak begyulladtak az izületei, nem tudott már előrehajolni, hogy kifesthesse a lábán a körmeit. Most mindig a nagypapa festi a nagyi körmeit, pedig neki is izületgyulladása van. Ez a szeretet."
Rebeka - 8 éves

"Amikor szeret valaki, akkor máshogy mondja ki a neved. Valahol érzed, hogy az ő szájában biztonságban van a neved."
Zsolti - 4 éves

"A szeretet az, amikor egy lány bekölnizi magát, a fiú pedig borotválkozó arcszesszel bekeni magát, aztán elindulnak, hogy szagolgassák egymást."
Karesz - 5 éves

"A szeretet az, amikor az étteremben odaadod másnak a sült krumplidat, anélkül, hogy te kérnél az övéből."
Kriszti - 6 éves

"Szeretet az, ami megnevettet, amikor fáradt vagy."
Teri - 4 éves

"A szeretet az, amikor anyu kávét főz apának, de belekortyol mielőtt odaadná neki, csak a biztonság kedvéért, hogy ellenőrizze, hogy biztosan finom-e."
Dani - 7 éves

"A szeretet az, amikor két ember állandóan csókolózik. Amikor pedig már belefáradtak a csókolózásba, még akkor is együtt akarnak maradni és beszélgetnek. Apa és anya ilyenek. Szerintem gusztustalan, amikor csókolóznak."
Emília - 8 éves

"A szeretet az, ami Karácsonykor a szobában van. Ha egy pillanatra abbahagyod az ajándékok kicsomagolását, akkor lehet meghallani."
Robi - 7 éves

"Ha jobban szeretnél szeretni, akkor egy olyan baráttal kezd, akit utálsz."
Nikolett - 6 éves

"A szeretet az, amikor elmondod egy fiúnak, hogy tetszik neked az inge, erre ő ezután minden nap csak azt hordja majd."
Nóri - 7 éves

"A szeretet olyan, mint amikor egy kicsi öreg néni és egy kicsi öreg bácsi még mindig barátok, még azután is, miután jól megismerték egymást."
Tomi - 6 éves

"A zongoravizsgámon egyedül voltam a színpadon és nagyon féltem. Odanéztem a közönségre, és apu ott mosolygott és integetett. Csak ő mosolygott. Ezután már nem féltem."
Csilla - 8 éves

"A mamim jobban szeret engem mindenkinél. Senki más nem ad nekem esti puszit mielőtt elalszom."
Klári - 6 éves

"A szeretet az, amikor anyu a legfinomabb csirkehúst odaadja apunak."
Eszter - 5 éves

"A szeretet az, amikor apa izzadt és büdös, de anya akkor is azt mondja neki, hogy sokkal helyesebb, mint Robert Redford."
Krisztián - 7 éves

"A szeretet az, amikor a kutyusom megnyalja az arcom akkor is, ha egész nap nem foglalkoztam vele."
Marika- 4 éves

”Tudom, hogy a nővérem szeret engem. Onnan tudom, mert nekem adja az összes régi ruháját, és emiatt neki el kell mennie, majd újakat venni.”
Laura - 4 éves

"Amikor szeretsz valakit, akkor sokat pislogsz, és apró csillagocskák jönnek ki belőled."
Judit - 7 éves

"A szeretet az, amikor anyu látja aput a mosdóban és szerinte apu nem is gusztustalan."
Márk - 6 éves

"Ha nem gondolod komolyan, akkor nem is kéne kimondanod, hogy szeretlek. De ha komolyan gondolod, akkor szerintem sokszor ki kell mondani. Az emberek hamar elfelejtik."
Júlia - 8 éves

forrás: http://www.hotdog.hu/doksi/doksi.hot?id=55614