Szín-kron csoport

www.szinkroncsoport.blogspot.com lettünk

Mondoka farsangra

Felszállnék a karfára,
Konc királyné nyakára.
Szóval Konc, akarnám a
Fánkot, mi ma barnára
Sült; csak a zsebe neki megint már
Pang pang pang pang
  hát itt a farsang

  nini egy ló
  nini egy báb
Gyújtsuk meg, gyújtsuk meg.
Jaj, hogy ég a teste, teste,
Itt van már az este, hjaj.
Tudod mi vár rád majd:
Böjt böjt böjt böjt,
  hát falj gyümölcsöt

há

Na tessék tanulni...!!!!

Az új honlap

http://www.wix.com/szinjatszoter/szinkron



Free website - Powered By Wix.com

székkk

csak a szinisek netfüggők?

Felháborító. Tehát... felháborított engem. (hosszú kérdés jön, ügyeljetek a hangsúlyra) Itt az iskolában csak a sziniseknek akad saját gondolatjuk, csak ők éreznek készséget az írásra, csak ők vállalják belsőjüket, és azokat heves billentyűkattogások és egy 'Bejegyzés közzététele' gomb elégedett lenyomásával másoknak is elérhetővé teszik?

Tudomásom van kb 12 blogolóról a suliban, abból 8 szinis.
unom magam.

há

na kinek van telefonja?

Legyetekszivesek, írjátok le a csettembe szépen a telszámotokat, s akkor összegyűjtöm ide! Az első 10 dupla karamellát kap Gábortól:P

Örjöngést kívánok

Kedves Szini Nindzsák!

Gondolom, hogy már ti is érzitek, hogy egy elég nagyméretű munkába vetjük magunkat. Amit tőletek kérek az nem más, hogy legyetek felénk sok türelemmel. Shakespeare egy nagy harapás lenne de, én úgy érzem, hogy az eddigi közös dolgaink azt mutatják, megértetek egy ilyen méretű munkára. Sok odafigyelésre és koncentrációra lesz szükségetek ehhez a produkcióhoz. Semmiképpen sem felejtsük el, hogy itt még az őrjöngés ami segít még nekünk. Tehát kattanjatok meg, hozzátok a magatok lényét, minden esetlenséggel, bátorsággal, humorral együtt. Mindenki megkapja a maga feladatát ebben az előadásban és egyikőtök szerepe sem kisebb vagy nagyobb. Itt mindenkire, egy csapatra van szükség. Tegyétek félre az előítéleteiteket, és vessétek magatokat bele a munkába. Keresgéljetek, informálódjatok és próbáljatok átszellemülni erre a feladatra. Én nektek ehhez jókedvet és jó munkát kívánok. Minden percet úgy éljetek meg a produkcióban, mint a "vietnámot", ami kemény és fárasztó, de mégis az a cél hajt, hogy meg tudjam csinálni és próbára tudjam tenni a képességeimet.

K.B.Gábor

aki nagyon büszke rátok!

Itt egy dal nektek a jó munkához:

cédrusos

Nagynehezen elővett angolkönyvem böngészésénél, mikor már elolvastam 6 sort, nekifogtam olvasgatni a cédrusról, hogy legyen valami fogalmam, mi is az. Eldöntöttem, hogy megértem a darabot, és a buzgón szerzett tudásommal - hogy ez egy fa, nemis tudom hol honos, de van a himoláján is, és hogy 3000 évet elél, 50 év előtt nem nagyon terem - beültem harmadszor is az előadásra.

Legelőszőr szembecsapott a szotyizós-jósólós hangulat, ami előrevetítette a darabban megjelenített degradált világképet. Épp a legnempénzesebb időszakomban megvettem a szotyit, ettük, rágtuk, pattogtattuk, és dobigáltuk a héját a földre - ilyen lehetőség is csak egyszer van, hogy színházban szemeteljünk -, ami mégjobban éreztette a nemtörődöm - rothadókultúrás! - elcseszett világunkat.

(Sok mondat elé nem fogom, de értsétek oda: ) Szerintem, a korlátozott, kitörhetetlen lelki-testi világról szólt az egész. A regényíró felruházta az általa legfontosabbnak tartott elmélettel a szereplőit, hogy mindenben a pozítívumot lássák - ebben ő hisz, de nem tud így élni. Korlátozott minden mozdulata, lépései, saját agyszüleménye, álomképe marasztalja ott, irányítja őtt. A korlátok között tud csak alkotni, pár gondolatát ismételgeti, amit nagyon beakar szőni a darabjába, de nem képes azoknál többre gondolni. Megjelenik a kopasz buddhista, aki lehetne a legboldogabb, de ő is ugyanúgy elvan a szépségével, a földi dolgokkal. Filozófiára alapozva derül ki, hogy ők nem képesek kilépni zártságukból. 

Először is, Platón dualista világelmélete tárul elénk, hogy a legfőbb jó elérésével lehetünk boldogak. A boldogság, igen...: megházasodik a két ember. Ami örömmel járna, a társkapcsolatok magas szintje, ahol boldogak lehetnénk, de lelövik őket. Kétszer. A másik pedig az elszakadás a materiális világtól: az alkohol. A részeg zöldbiciglis, aki már-már elvan szállva a világból, de hajít egyet a biciklijén, ez sem valósúl meg. 

Nemtudtam - és most sem - mit kezdeni a babás és táncos jelenetekkel: de azok is, ugyanezt az elszakadhatatlanságot sugallják, a táncosok, akik tánccal szintén extázisba eshetnek, de letakarják e fejüket, és a baba, aki a gyerekkor végtelen világában él, őt is lekorlátolják: felöltöztetik. 

Nem tudnak semmit sem megvalósítani, nem tartanak ki a próbálkozásaiknál... egyedül csak a megbolondúlt lény tud boldog lenni: Matyi. (vagy kicsoda... a kutyás arc)

A tajgai szépség - akinek a melleit homokba megformálta az író - ő meghal. Talán ő van a jelenet végén, aki átkel a boldog halálba.

Na igen, a vége... amit még mindig nem értek. Biztos az elmúlás... ha kell ennek magyarázat, akkor: minden amit az életben elértünk, amiket neveltünk, a lábunk elé hull a végén... és azzal annyi.

Technikailag... a ritmusok nagyon jól kijöttek, bár én kidolgoztam volna az étekzésnél, a tányér koccanásoknál is egy ritmust... volt is egy-egy, az morzsáló kis szalvetta  és a poharak lerakásánál. Nem jött ki jól a kiesés a darabból... nem volt élethű, ahogy leszólták egymás jeleneteit. A vége pedig ismét nemtudott lekötni... de ez lehet az elmúlás semmiségére vonatkozó unalom, érdekességtelenség.

Nagyon szép volt, ahogy az elején ropogtak a szotyik, a terem akkusztikája nagyon hatásossá tette... minden roppanás kellett oda, mindegyikben volt érzés.

No de végülis kell hinni valamiben, a buddhista ült a legmagasabb helyen, a cédrus fa koronája alatt:)

há 

Visszapillantó

Györgyi köszönti...s nem tudja még mi...

A szombati próba után úgy érzem, épp ideje, hogy én is írjak nektek. Örvendtem annak a délutánnak, igazán feldobtátok a napomat: köszönömök érte! Először kaptam belőletek személyes, őszinte morzsákat. Nem tudom, eddig hogy volt, ti hogy érzitek, de bennem határozottan az motoszkál, hogy köztetek, veletek, bennetek tud működni az a plusz, amitől nem csoport, hanem csapat tudtok lenni. Szerettem az őszinteségeteket, a nyíltságotokat, az e mögötti érett gondolkodást, hogy törekedtetek nem egy mondatban, felületesen összecsapni a véleményformálást, hanem komolyan véve úgy szólaltatok meg, hogy az a legépítőbb hatással legyen a másikra. Komolyan mondom, ez tényleg nem keveset jelent egy blogos világban. Továbbra se értsétek félre, mert jó, hogy írásban is gondolkodtok, hogy vannak fontos kérdéseitek, és azokra folyton keresitek a legmegfelelőbb választ. Az sem baj, ha ebben a formában (is) megrágtok dolgokat (én is le szoktam írni magamnak)… csak a beszéd, a szavak közvetlensége is maradjon legalább ilyen fontos! Ennek kapcsán jutott eszembe egy feladat…(*szövegrész hiányzik*)

ámodtam egy világot magamnak

Huni-k-ezek

Bogdan lak... elsosorban, neha Doro lak

ez csak ennyi

Tudjátok milyen kedves érzés volt visszaolvasni a ,,múlt rendszer”-ben alkotott írásainkat? Az a legszebb bennük, hogy bár sok van és némelyik hátterében ott van, hogy a pontért volt, de mégis az összes.. őszinte. Gyermekien őszinte, még ha néha nagy szavakat használtunk és bölcselkedtünk is. Mert azok is mi vagyunk: a felnőtt úton kapálózó okoskodó, kritikus, vagány és lelkükben olykor elmélyült , szerethető gyerekek, akik tényleg sokszor ,,birtokolják a világot”... és aztán rájövünk, hogy tényleg a miénk a világ. Mert mi formálhatjuk magunk körül és formáljuk is... és imádjuk a balgaságokkal, a vitákkal és az apró szívlángokkal, egymással és az ölelésekkel.. a színekkel, a kócos hajakkal, kávéval vagy anélkül, könnyekkel és a mindennapi ünnepeinkkel együtt.. Így imádunk élni,.. mindennel együtt, ugye? :)

ági

Szerelem

Bea

Boldog Maszkito

Imádom az ilyen utalgatós emlékezéseket  köszi Zsombi!

Jól esik és örülök, amikor azt hallom Gábortól, hogy szeret minket. Nem azért, mintha nem tudnám, csak.. a próbák alatt (vagy a hosszabb szünetek alatt) nem arra fektetünk/fektet hangsúlyt, hogy minden alkalommal hálát adjunk, hogy itt ez a csapat és együtt dolgozhatunk, meg hogy mennyire imádjuk, amit csinálunk. Persze attól még ez bennünk van, csak.. olyan jó kimondva (leírva) is látni.

Remélem, hogy ugyanilyen (vagy még lelkesebb) munkakedvvel érkezünk meg jövőre (az esetleges harmadikai kómás fejek igazolva lesznek,ugyeee?). Egy nagyon király előadásban bízom és a színpadra állás pillanatáig elvezető munka kecsegtet a legjobban.. ííígy várom!!! Gyertek csináljuk meg! Menjünk fesztiválokra, alkossunk nagyokat, kíméljük meg a lábakat, de mindet jókedvvel és energiával, jóóó? ;;)

Mindenkinek nagy nagy puszi! Boldog Karácsonyt ééés egy még boldogabb új évet! 

Ági

Év végi értékelő, vagy újévi köszöntő!

Kedves Szini Nindzsák!

Úgy gondoltam megosztom veletek néhány gondolatomat az új évről és az elmúlt munkánkról. Először nagy köszönettel tartozom nektek, amiért a munkakedveteket nem töri meg semmi. Köszönöm mindenkinek aki kitartott az elmúlt időszakban. Reméltem, hogy a pontrendszernek valami vonzata lesz. És lett… Azt sem rejtem véka alá, hogy büszke vagyok rátok és nagyon szeretlek benneteket. Azt kérném tőletek, hogy ezután is nézzétek el nekem az agyamentségeimet.

A közeljövőben nagyon kemény de mégis –reményeim szerint- értelmes és sikeres munka vár ránk. Sok minden változik majd a jövő év kezdetével , de ezeket majd személyesen beszéljük meg. Fáradhatatlan munkának köszönhetően végre pólókra is szert teszünk január első felében.

Kívánok nektek nagyon Boldog Karácsonyt, és sikeres munkával teli Boldog Új Évet!

Ha bármilyen kérdésetek van januárig, a csapattal, vagy egyéni munkátokkal kapcsolatban akkor a számomat tudjátok.

K.B.Gábor

korai buék

toborzás, pontozás, Blöff, Razasz, "mindenki közelebbről megvizsgálhatta a plafont", "Adél alszool!", "a fagyi finom volt", búcsúztató, "szilvásbuktát mert azt szeretem", kulissza csutortok, "van 2 csoport vagyis 2 nagy azon belül még 2 tehát 4 és akkor.. ’”+’=)+”’!+%”!+%”!/!””’%+%’+!’”=/”%’()/  NA kezdjük újra!!!", dance.movement.theater., "fust, szinhaz, szerelem", LUV, Yerma, mindencsodasjokivansagotbenemteljesito jotunderes eloadas, Füst Milan, "ha anya csinál kávét az apunak és mielőtt odaadja neki, megkóstolja, hogy jó-e az íze", mikuláskodás, gyerekvároskodás, varosszínpadon éneklés, "ki a csúf bácsi a képen?", "szerinted el akarod mondani amit gondolsz?"

 üdv, há

Gyerekvaros 2

Masodik gyerekvarosban a szinisek egyik resze. Ha megtetszettek nektek ezek az arcok, fussatoook mert meg ott talaljatook.

Felirat hozzáadása

Sokminden

Ovodaba
 Huni, Agi (3ba)
 nem kell: Panty, Adel (2be)!!!!
 Tihi, Linda, Meli (Vaskertes)

Zenekaros enekles
 Adel, Doro, Linda(vasarnap)

Gyermekvaros
 Szomaton 1tol az 1 es csoport mennyen a szinhazba a cuccokert
  1. dec.5. 10 oratol 4,5 oraig
   Huni, Bea, Kati, Panti, Linda, Csengi
  2. dec12. 3 oratol
    Adel, Domi, Agi, Meli, Zsolt, Doro
  3. dec 19. 3 oratol
    Tihi, Zsombi, Bogdan, Paula, Tuci, Reka

Karancsi terem
  Meli penteken 19 oratok verset mond a negyvenes KArancsi Sandor teremben

Szini csoportok:
I. csoport, avagy a Szeretkezok  -Szerelem.
 Agi, Zsombi, Panti, Doro, Huni, Zsolt, Reka, Adel, DOmi, Bogdan, Kati, Linda
II. csoport, avagy felolvasok es sajat darabosok
  Tuci, Paula, Bea, Csenge, Tihi, Meli

Szombat dec 11:
I csoport:
15-16:
16-17:
17-18:

Hetfon I csoport + tortenetek

Ifisztár kommentár

Hát hol is kezdhetem…? 

Konkrétan nem volt a terveim közt, hogy a kedd estémet a suliban töltöm, de nem bántam meg. Gondolkodtam menyek? Ne menjek? Menjek? Ne menjek? 

Az se volt igazából akivel… s én is mint a kis félős leánkák egyedül nem szeretek sehol sem bódogtalankodni. Végül is eldöntöttem, hogy elmegyek, már csak azért is, mert láttam az oldalra kiírva Domi által, hogy lesz pár ismerős is a színpadon s az osztálytársam is fel volt iratkozva. Elterveztem, hogy elhívom az unokatesómat s esetleg valamelyik barátnőm, ha van kedve jönni? A barátnőm akit hívtam… Hát nem művész lélek egy cseppet sem s bizonyára volt jobb elfoglaltsága xD. Miután hazajöttem nem sokkal hívott a barátnőm, hogy esetleg neme jöhet ő is. Mivel, hogy meggondolta magát… Mondom persze, jöhetsz. Felhívom az unokatesóm, ő nem tudott sajnos jönni mert pont 6tól edzése volt, s neki ezek a táncedzések szigorúak, nem léphet le mikor itt van valamelyik komoly edző. Na, ez lényegtelen most, hanem az lett belőle, hogy a barátnőm 6 előtt 10 perccel szolt, hogy mégsem jön -.- … Tehát csak egyedül mentem. Szerencsére összefutottam más barátokkal akik voltak olyan kedvesek s még helyet is foglaltak nekem. 

Na szóval az előadás… Mikor felállt a színpadra a tanítónő én azt hittem odaszobrozok… Gondolhatjátok, hogy a véleményem csupán az volt, hogy egyesek se olvasni nem tudnak, s kicsit többet hisznek magukról a kelletnél ). 

Nem fogok mindenkit külön elemezni, de lényegiben nálam a befutók örökké azok akik a hangjukkal elérik h libabőrös legyek :D. ez majdnem megtörtént. S szőrszálaim csak a preorgazmust értél el xD. Végülis sok csodás hangot hallotam, meg voltak olyanok is akik még gyakorolhattak volna. Nekem minden esetre összben nagyon tetszett a műsor. Pláne mikor Gábor két lánynak is kezet csókolt. Ez aztán a tisztelet s az értékelés jele. Szerettem, hogy mindenben a jót próbálja látni s mindenkit buzdít. Pál Ágit személyesen is ismerem, voltam tanítványa pár évig, s tudom, hogy okos nő, csak akkor beszél mikor kell. Ő ha beszélt mindig jót mondott. A másik két zsűrivel nem voltam megelégedve. Szerintem sokat fecsegtek ahhoz amihez nem értenek, ki is hangsúlyozta az egyik, hogy ehhez se ahhoz se ért. 

Ezen kívül nem értettem egyet mikor a zsűri a step dance csajokat engedte tovább a négy kis akrobata helyett, akik arcán nagyon látszott a csalódás… nekem ők voltak a legjobbak. És az énekben, ha nem is jutott tovább, Előd volt aki feldobta az egész termet Varga Viktor számával . 

Az osztálytársam történetesen az a személy volt, aki meglógott a szemünk láttára az előadásról. Azt hittük csak kilépik levegőzni vagy a mosdóba. Nem tudtuk, hogy miért is megy ki. S persze, hogy mikor következik . De meglépett s másnap nem egyszer mondta nekem, hogy megbánta, hogy lelépett. Gál Szilárdra viszont jövőbe is lehet számítani.  meg ígérte !

Kati

Igazából szerteszét.

Anyukám mindig azzal nyaggat, -amikor hétfőn fél 7-kor hazaérek és leülök ebédelni s közben mesélem, hogy aznap mit csináltunk színin-, hogy de hát mit csináltok ott? Valami színdarabot nem tanultok? Szóval egy az egybe le lehet szűrni, hogy külső –szülői- szemmel CSUPÁN darabok betanulásából áll, de lássuk mit jelent azoknak, akik évek óta ebben élnek?

„Mit is jelent nekem a Maszkító vagy egyáltalán a színjátszás? Azt hiszem olyan ez nekem mint egy korty valamilyen friss hegyi patakból vagy csippantás a tengeri levegőből. Hiába iszom az egyszerű vizet vagy szívom a hegyi levegőt. Az a heti 1-2 alkalom, amikor belépek a stúdió terembe olyan mintha egy más világba lépnék be. Olyan világ ez, ahol a szokottnál is jobban érzem magam és mindig úgy megyek oda, hogy tudom ma is tanulok valamit, valami újat. Minden perc, amit a színházzal és a színjátszókörrel töltök valódi élmény és izgalom. Egy titokzatos világ, ami mindig újat mutat. Imádom, szeretem, élvezem és szeretném minél jobban és minél többet csinálni ezt. Szeretem a Maszkítót. Titeket is szeretlek Maszkítósok.”

—

„Gondolatok

Ó...mivel is kezdhetném? Könnyebb lenne kedves Doró, ha tudnám miről is van szó. Az ami... fontos nekem, mindig felvillanyoz. Tudod amolyan cseresznye a tejszínhab tetején nó. Én a csokit szeretem tudod. ) A lényeg, hogy örülök, hogy ilyen emberekkel lehetek, dolgozhatok és szenvedhetem végig a vietnám fájdalmas de boldog pillanatait. A szamuráj torkot küszürölő megpróbáltatásait és a szobrok mérhetetlen vonzerejét. Egyszóval szeretlek titeket gyerekek!”

—

„ Alulírott XYZ, igazolom, hogy szeretem a színjátszókört. Az a lényeg, hogy ad valami +-t, amit ha nem is fogunk használni, de legalább különleges perceket töltünk el. Együtt. Nagyon jó csoport, összetartunk magas szinten. Imádom Ágit, Hunit, Petit, nagyon jól lehet velük dolgozni, most leszűkül a csapat és még erősebbek leszünk. Továbbá... önmagam lehetek. Iskola már nem tud semmit adni, nincs semmije amiben kiélhetem magam. Sok tanár megveti a színit, de basszák meg.  Itt ha nem akarok mosolyogni, nem kell, ha véleményem van elmondhatom, ha valakivel akarok dolgozni, megtehetem. Álarcokat veszünk magunkra, de nem egymással szemben. S ez a legjobb. S jó érzés rálépni a világot jelentő deszkára, jó érzés érinteni, alkotni, alakítani. jaj de szar lett ez a mondat.”

—

„XYZ.

Számomra a színjátszókör egy kihívás volt. Mikor csatlakoztam a „Maszkító” színjátszókörhöz nagyon jól éreztem magam a környezet meg a hangulat miatt. Humordús feladatok- próbák- előadások. Mindenki a lelkét kiadta...

!De ez megváltozott:

A 2010- 2011-es tanévben a csapat 2 részre osztódott, vagyis 1 óra Gáborral és 1 óra a tanárnőékkel. Kezdetbe minden jó volt de a pontrendszer beiktatása után embereket vesztettünk el(Ez Gábornál). Ez azért történt, mivel mások szerint „is” igazságtalanul pontoztak és az un. kedvencek kapták a pontokat. És úgy hallottam, hogy ha nem gyűl ki az 50 pont akkor Gábor nem dolgozik azokkal, nem válogat!!!

A tanárnőéknél nincs ilyen, hogy pontozás és mindenki egyforma joggal rendelkezik. Eddigi észrevételeim szerint itt szintén megvan a jó hangulat és lelkesebben is dolgoznak az emberkék.

Szeretem amit csinálok, még ha hobbyból is. De ha már kényszerítenek rá nem megy... 2008-tól óóóriási változások történtek a csapattal, a morállal kezdve...

Szeretettel: XYZ”

Így mostmár sokféle véleményt hallva nem mondom, hogy leszűrtem valamit. Talán nem is akartam. Csupán csak a kiváncsiság vezérelt. Ezt megakartam már rég írni, most végre időm is volt rá. Ne haragudjatok, hogy mindenkit nem kérdeztem meg de nagyon hosszú lett volna...  Neveket direkt nem írtam. lehet így is felismeritek, hogy ki írta. így korrektebbnek láttam. mindnekire rá van bízva mit tesz és hogyan.

Hogy legyen teljes én is leírom mit élek itt meg. Mikor belecsöppentem ebbe az egészbe, akkor csak néztem hogy mivan? milyen pontok? szóval megdöbbentett az egész. ( Bennem nincs ekkora ellenállás ezzel kapcsolatban, lehet mert nem vagyok olyan rég része. Ha ezt így kell így csinálom. A döntést elfogadom. Ha kapok lehetőséget élek vele, ha nem volt sok szép hetem azokkal az emberekkel, akiket mind ismerek és szeretek). Mindenki ismert már mindent, amit kellett csináljanak, én voltam a fekete bárány. :P

Azt viszont tudom és érzem, hogy mindig mikor vége van nehéz szívvel válok meg mindnetől. mindnekitől. Néha inkább stoppolok csak maradjak addig, amíg mindenki. Nekem nagyon ad egy pluszt! Annyira feltölt, hogy hihetetlen. De bárcsak kifele is tudnám továbbítani, mindazt az érzést ami bennem van... Bárcsak adhatnék az energiámból, amit lehet hogy nem használok fel mindig, de igyekszem beletenni magam 100%-osan. Számomra olyan ez az egész, mintha egy más világban élnék azalatt a 2 óra alatt, 10 méterrel a föld felett szépségben, megrészegedve a varázsától, néha remegve néha önfeledten.

Szóval... csak ez életem legjobb fakultatív dolga, amin eddig részt vettem, kimondhatatlanul jó! 

Akkor mostmár én is mondhatom, hogy nem tudtam eddig mi hiányzott az életemből, de most megtaláltam! 

Doró