Hát, hol is kezdjem..?(:
Egy olyan előadásnak lettem része, amire talán nem is számítottam. Eleinte furcsa volt a sok gyerekes szó, meg ez a hatalmas ellentét hogy a felnőttek játszanak gyermek szerepet. Egy órára gyermek és mesehős szerepbe bújtak, hogy minket megnevetessenek. Őszintén bevallom, az elején nem tetszett, untam, hogy ennyire akarják játszani a gyereket… Szerencsére a véleményem megváltozott mikor belemelegedett mindegyik színész a szerepébe s kialakult egy igazi álomkép, ezeknek a gyerekeknek az álma. Azok az ajándékok… Néha ámulatba ejtő volt, néha nagyon szórakoztató, hogy annyit harcolnak azokért az ajándékokért. A végére már annyira sikerült bele élnem magam, hogy jött volna hogy beleszóljak én is. Aztán pedig úgy éreztem, hogy na, most miért lett vége?
De rájöttem, hogy az a rejtély, hogy nagyapa hova megy, az a titok már egy másik történet (: .
Kati
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése