Nekem ez új volt eddig, tudom hogy a „színisek mindig meg vannak hívva” ezekre a főpróbákra, de én úgy is büszkélkedhetem vele, hogy ez nekem új!
Mikor „kivilágosodott a nagy ajtó” annélkül hogy elkezdődött volna már az előadás úgy éreztem kicsit magam, mintha újra kicsi lennék... Tudom, hogy úgy általában amúgy is mindenki nagyobb nálam, de ez másképp hozta vissza a gyermekkoromat.
Én még nem tartok ott, hogy betéve tudjam az egész színésznek a nevét, így inkább megpróbálom kivágni magam valahogy. Nos: szerintem aki a kisfiút és a kislányt játszotta nagyon illett hozzájuk a szerep, főleg a kislányhoz!
Gábor... nálam is elérted a hatást mint a többieknél, az én arcomon is átsuhant a mosoly amikor megláttalak, sőt azt hiszem nem hazudok, ha bevallom, hogy kacagtam is(...) Furcsa volt... Először úgy éreztem, hogy nem illik hozzád, aztán meg úgy tűnt, mintha egy másik oldaladat ismerném meg.
Amúgy az előadás első felén úgy éreztem magam mint otthon, mert az én kistesóim, akik már nem is olyan kicsik: 10 és 8 évesek is ugyanezt csinálják itthon, ugyanígy kocolódnak és még mindig fent áll az, hogy az egyik azt akarja csinálni, amit a másik.
Szerintem okosan volt megoldva az álmuk, ami kiteljesedett az előadás végén.
A díszlet meg... elég rideg volt számomra, semmi „meleg” vagy biztonságot nyújtó, a színészek voltak egyedül a színpadon, akik feldobták, úgymond kivirágoztattál azt.
Bevallom... volt egy pont, ahol úntam az előadást. A zenék nagyon tetszettek! A végén amire táncoltatok, az nekem a tavalyi Katalin-bált hozta vissza, amit minden évben megszervezünk cserkészekül a szülőknek, nos mi tavaly arra a számra táncoltunk swinget. Visszatérve- a komikum is elég erős volt helyenként... A kedvenc részem az előadásból az az volt, amikor a jéghegy elolvadt és mind egy jégdarabkán úsztatok, és az a zene ami ment közben.... Hmmm... Nagyon szép volt, ugyanakkor felkavaró is, én esküszöm majd elsírtam magam...
Tény az, hogy sokat kacagtam! Főleg amikor az Egér kirágta az erdő oldalát is mind mentetek a fény felé és ott összevegyültél a székekkel. Na az betette az ajtót!
Amúgy a komikumra visszatérve, akaratlanul is az előadás vége is ezt idézte az ajtó felborulással.
Doró
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése