Igazából szerteszét.

Anyukám mindig azzal nyaggat, -amikor hétfőn fél 7-kor hazaérek és leülök ebédelni s közben mesélem, hogy aznap mit csináltunk színin-, hogy de hát mit csináltok ott? Valami színdarabot nem tanultok? Szóval egy az egybe le lehet szűrni, hogy külső –szülői- szemmel CSUPÁN darabok betanulásából áll, de lássuk mit jelent azoknak, akik évek óta ebben élnek?

„Mit is jelent nekem a Maszkító vagy egyáltalán a színjátszás? Azt hiszem olyan ez nekem mint egy korty valamilyen friss hegyi patakból vagy csippantás a tengeri levegőből. Hiába iszom az egyszerű vizet vagy szívom a hegyi levegőt. Az a heti 1-2 alkalom, amikor belépek a stúdió terembe olyan mintha egy más világba lépnék be. Olyan világ ez, ahol a szokottnál is jobban érzem magam és mindig úgy megyek oda, hogy tudom ma is tanulok valamit, valami újat. Minden perc, amit a színházzal és a színjátszókörrel töltök valódi élmény és izgalom. Egy titokzatos világ, ami mindig újat mutat. Imádom, szeretem, élvezem és szeretném minél jobban és minél többet csinálni ezt. Szeretem a Maszkítót. Titeket is szeretlek Maszkítósok.”

—

„Gondolatok

Ó...mivel is kezdhetném? Könnyebb lenne kedves Doró, ha tudnám miről is van szó. Az ami... fontos nekem, mindig felvillanyoz. Tudod amolyan cseresznye a tejszínhab tetején nó. Én a csokit szeretem tudod. ) A lényeg, hogy örülök, hogy ilyen emberekkel lehetek, dolgozhatok és szenvedhetem végig a vietnám fájdalmas de boldog pillanatait. A szamuráj torkot küszürölő megpróbáltatásait és a szobrok mérhetetlen vonzerejét. Egyszóval szeretlek titeket gyerekek!”

—

„ Alulírott XYZ, igazolom, hogy szeretem a színjátszókört. Az a lényeg, hogy ad valami +-t, amit ha nem is fogunk használni, de legalább különleges perceket töltünk el. Együtt. Nagyon jó csoport, összetartunk magas szinten. Imádom Ágit, Hunit, Petit, nagyon jól lehet velük dolgozni, most leszűkül a csapat és még erősebbek leszünk. Továbbá... önmagam lehetek. Iskola már nem tud semmit adni, nincs semmije amiben kiélhetem magam. Sok tanár megveti a színit, de basszák meg.  Itt ha nem akarok mosolyogni, nem kell, ha véleményem van elmondhatom, ha valakivel akarok dolgozni, megtehetem. Álarcokat veszünk magunkra, de nem egymással szemben. S ez a legjobb. S jó érzés rálépni a világot jelentő deszkára, jó érzés érinteni, alkotni, alakítani. jaj de szar lett ez a mondat.”

—

„XYZ.

Számomra a színjátszókör egy kihívás volt. Mikor csatlakoztam a „Maszkító” színjátszókörhöz nagyon jól éreztem magam a környezet meg a hangulat miatt. Humordús feladatok- próbák- előadások. Mindenki a lelkét kiadta...

!De ez megváltozott:

A 2010- 2011-es tanévben a csapat 2 részre osztódott, vagyis 1 óra Gáborral és 1 óra a tanárnőékkel. Kezdetbe minden jó volt de a pontrendszer beiktatása után embereket vesztettünk el(Ez Gábornál). Ez azért történt, mivel mások szerint „is” igazságtalanul pontoztak és az un. kedvencek kapták a pontokat. És úgy hallottam, hogy ha nem gyűl ki az 50 pont akkor Gábor nem dolgozik azokkal, nem válogat!!!

A tanárnőéknél nincs ilyen, hogy pontozás és mindenki egyforma joggal rendelkezik. Eddigi észrevételeim szerint itt szintén megvan a jó hangulat és lelkesebben is dolgoznak az emberkék.

Szeretem amit csinálok, még ha hobbyból is. De ha már kényszerítenek rá nem megy... 2008-tól óóóriási változások történtek a csapattal, a morállal kezdve...

Szeretettel: XYZ”

Így mostmár sokféle véleményt hallva nem mondom, hogy leszűrtem valamit. Talán nem is akartam. Csupán csak a kiváncsiság vezérelt. Ezt megakartam már rég írni, most végre időm is volt rá. Ne haragudjatok, hogy mindenkit nem kérdeztem meg de nagyon hosszú lett volna...  Neveket direkt nem írtam. lehet így is felismeritek, hogy ki írta. így korrektebbnek láttam. mindnekire rá van bízva mit tesz és hogyan.

Hogy legyen teljes én is leírom mit élek itt meg. Mikor belecsöppentem ebbe az egészbe, akkor csak néztem hogy mivan? milyen pontok? szóval megdöbbentett az egész. ( Bennem nincs ekkora ellenállás ezzel kapcsolatban, lehet mert nem vagyok olyan rég része. Ha ezt így kell így csinálom. A döntést elfogadom. Ha kapok lehetőséget élek vele, ha nem volt sok szép hetem azokkal az emberekkel, akiket mind ismerek és szeretek). Mindenki ismert már mindent, amit kellett csináljanak, én voltam a fekete bárány. :P

Azt viszont tudom és érzem, hogy mindig mikor vége van nehéz szívvel válok meg mindnetől. mindnekitől. Néha inkább stoppolok csak maradjak addig, amíg mindenki. Nekem nagyon ad egy pluszt! Annyira feltölt, hogy hihetetlen. De bárcsak kifele is tudnám továbbítani, mindazt az érzést ami bennem van... Bárcsak adhatnék az energiámból, amit lehet hogy nem használok fel mindig, de igyekszem beletenni magam 100%-osan. Számomra olyan ez az egész, mintha egy más világban élnék azalatt a 2 óra alatt, 10 méterrel a föld felett szépségben, megrészegedve a varázsától, néha remegve néha önfeledten.

Szóval... csak ez életem legjobb fakultatív dolga, amin eddig részt vettem, kimondhatatlanul jó! 

Akkor mostmár én is mondhatom, hogy nem tudtam eddig mi hiányzott az életemből, de most megtaláltam! 

Doró