Nagyon talált Csongira a szerepe.. már a magassága miatt eleve. Néha kivillant a fintorgós Csongor, akin nagyon jókat tudtam nevetni, mint Bencén ugyebár. A legjobb alakítás is a Csongié volt, amikor ránéztem mindig elhittem, hogy ő egy mesebeli kisfiú -aki tényleg szembe akar szállni a Tündérrel, tényleg megakarja kapni az ajándékát - és tényleg gyerek még.A többiekről annyira nem.. vagy talán a Tündérről meg az egérről. A kisegér annyira aranyos volt a farokcsóválással és az őszinte poénjaival, hogy el is nyerte a kedvenc figura díját nálam ebben az előadásban.
A jelmezek nagyon kreaítvak voltak és aranyosak. Az Ikrek ruháit imádtam, de a Tündéré vitt mindent, ötletben legalábbis biztosan. A bagolyjelmez volt a legigazibb.. olyan Doktor Bubós. Bár tudom, hogy nem kéne hasonlítani, mert ez nem az a mese, de önkéntelenül is a hátulgombolós korombeli mesék ugranak be, például a bagoly láttán.
A díszlet volt a másik nagy kedvenc a kinagyított térrel és benne a néhol pici emberkékkel.
Nem tudom, hogy ki volt a zenefelelős, de üzenem neki, hogy talált, süllyedt. Néhány szám után már valahogy éreztem, hogy itt lesz Parov Stelar is. De tényleg! És lett! Nagyon jó helyre volt betéve az a szám – nagyon feldobta a végét. Az egérfarok kiszabadításnál a színészek mozgása nem volt elég pörgős a zenéhez képest, de aranyos kis jelenet volt az is.
Szívesen láttam volna az új figurás fiút, Csabát, hogy lássunk valamit tőle, A hazugon kívül is még.
Ez az előadás igazán gyerekeknek való. Időben is pont megfelelő, poénok is jók, utánozva is van belőlük(a gyerekekből) néhány dolog az Ikrek által és a kerete is érthető.
Nekem nagyon tetszett, szívesen megnézném még egyszer. Sokat kacagtam és szeretnék még ilyen pöpec gyerekelőadásokat látni itt Gyirgyóban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése