2010. febr. 26.
2010. febr. 25.
Pesti mese
Megpróbáljuk átérezni, megélni ezt a kort vagy csak bekukkantani a nagyapáink és nagyanyáink életébe, ahol egy csók, egy pillantás, egy puha kéz fontosabb volt, mint bármi más. Csipegetünk a polgári élet virágkorából, a csodás Budapest aranykorszakából a nők és férfiak legszebb éveiből. Miközben mindent megpróbálunk elképzelni, megalkotni és megmutatni, a legfontosabbat nem hagyjuk szem elől. A játékot. Számunkra a játék a legfontosabb, hogy mindig gyerekek maradjunk és mindig önfeledten játszhassunk.
K.B.Gábor
Kategória:
Mi,
Régebbi bejegyzés
Pesti mese
Egy színdarab, mely jelenetek sokaságábol épül föl. Bepillantást nyerhetünk az 1800-as évek vége és az 1900-as évek eleje közötti időszakba. Megtudjuk, mi színjátszosok, mi az a korzo, ki is volt az a Seress Rezső, miert olyan jó a ''szeressük egymást gyerekek'' c. dal, mi az az egymas iránti tisztelet. Megismerjük e korszak stílusát. Visszamegyünk az időben és egy időre igazi dámáknak/uraknak érezhetjük magunkat. A színpadon bárki az lehet aki éppen akkor akar...csodálatos. Egy más világ.
Ez a hét tele volt energiával a szamomra. Megállás nélküli rohanás, probák nyakra-főre, folyamatos odafigyelés (ami persze nem mindig jött össze), éhezes, fáradság, öröm, humor, játék, veszekedés, szerelem, zene, ének, fények, üvöltés, hallgatás, késes, idegesség, ruhák, díszletek, bazi nagy zöld asztalok.
Akarom. En ezt akarom. En ilyen heteket akarok meg. Dolgozni akarok, jatszani akarok, ELNI akarok!!! Ez elet gyerekek!
Máté Linda
2010. febr. 21.
Figyelem! Ez az utolsó 100 méter
Hello Nindzsák!
K.B.Gábor
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)