Újra él az oldal

Arra gondoltam, hogy  jó lenne íni egy köszöntőféle bejegyzést, íme:
Hosszas szünet után, a Maszkitó blog ismét "él". Véleményeiteket, a próbán szerzett élményeket ITT tehetitek közzé. Bízom benne, hogy ezt ki is használjátok és az oldal ismét megtelik újabbnál újabb bejegyzésekkel.
Írásaitokat várom.

Csengi

Mondoka farsangra

Felszállnék a karfára,
Konc királyné nyakára.
Szóval Konc, akarnám a
Fánkot, mi ma barnára
Sült; csak a zsebe neki megint már
Pang pang pang pang
  hát itt a farsang

  nini egy ló
  nini egy báb
Gyújtsuk meg, gyújtsuk meg.
Jaj, hogy ég a teste, teste,
Itt van már az este, hjaj.
Tudod mi vár rád majd:
Böjt böjt böjt böjt,
  hát falj gyümölcsöt

há

Na tessék tanulni...!!!!

csak a szinisek netfüggők?

Felháborító. Tehát... felháborított engem. (hosszú kérdés jön, ügyeljetek a hangsúlyra) Itt az iskolában csak a sziniseknek akad saját gondolatjuk, csak ők éreznek készséget az írásra, csak ők vállalják belsőjüket, és azokat heves billentyűkattogások és egy 'Bejegyzés közzététele' gomb elégedett lenyomásával másoknak is elérhetővé teszik?

Tudomásom van kb 12 blogolóról a suliban, abból 8 szinis.
unom magam.

há

Örjöngést kívánok

Kedves Szini Nindzsák!

Gondolom, hogy már ti is érzitek, hogy egy elég nagyméretű munkába vetjük magunkat. Amit tőletek kérek az nem más, hogy legyetek felénk sok türelemmel. Shakespeare egy nagy harapás lenne de, én úgy érzem, hogy az eddigi közös dolgaink azt mutatják, megértetek egy ilyen méretű munkára. Sok odafigyelésre és koncentrációra lesz szükségetek ehhez a produkcióhoz. Semmiképpen sem felejtsük el, hogy itt még az őrjöngés ami segít még nekünk. Tehát kattanjatok meg, hozzátok a magatok lényét, minden esetlenséggel, bátorsággal, humorral együtt. Mindenki megkapja a maga feladatát ebben az előadásban és egyikőtök szerepe sem kisebb vagy nagyobb. Itt mindenkire, egy csapatra van szükség. Tegyétek félre az előítéleteiteket, és vessétek magatokat bele a munkába. Keresgéljetek, informálódjatok és próbáljatok átszellemülni erre a feladatra. Én nektek ehhez jókedvet és jó munkát kívánok. Minden percet úgy éljetek meg a produkcióban, mint a "vietnámot", ami kemény és fárasztó, de mégis az a cél hajt, hogy meg tudjam csinálni és próbára tudjam tenni a képességeimet.

K.B.Gábor

aki nagyon büszke rátok!

Itt egy dal nektek a jó munkához:

cédrusos

Nagynehezen elővett angolkönyvem böngészésénél, mikor már elolvastam 6 sort, nekifogtam olvasgatni a cédrusról, hogy legyen valami fogalmam, mi is az. Eldöntöttem, hogy megértem a darabot, és a buzgón szerzett tudásommal - hogy ez egy fa, nemis tudom hol honos, de van a himoláján is, és hogy 3000 évet elél, 50 év előtt nem nagyon terem - beültem harmadszor is az előadásra.

Legelőszőr szembecsapott a szotyizós-jósólós hangulat, ami előrevetítette a darabban megjelenített degradált világképet. Épp a legnempénzesebb időszakomban megvettem a szotyit, ettük, rágtuk, pattogtattuk, és dobigáltuk a héját a földre - ilyen lehetőség is csak egyszer van, hogy színházban szemeteljünk -, ami mégjobban éreztette a nemtörődöm - rothadókultúrás! - elcseszett világunkat.

(Sok mondat elé nem fogom, de értsétek oda: ) Szerintem, a korlátozott, kitörhetetlen lelki-testi világról szólt az egész. A regényíró felruházta az általa legfontosabbnak tartott elmélettel a szereplőit, hogy mindenben a pozítívumot lássák - ebben ő hisz, de nem tud így élni. Korlátozott minden mozdulata, lépései, saját agyszüleménye, álomképe marasztalja ott, irányítja őtt. A korlátok között tud csak alkotni, pár gondolatát ismételgeti, amit nagyon beakar szőni a darabjába, de nem képes azoknál többre gondolni. Megjelenik a kopasz buddhista, aki lehetne a legboldogabb, de ő is ugyanúgy elvan a szépségével, a földi dolgokkal. Filozófiára alapozva derül ki, hogy ők nem képesek kilépni zártságukból. 

Először is, Platón dualista világelmélete tárul elénk, hogy a legfőbb jó elérésével lehetünk boldogak. A boldogság, igen...: megházasodik a két ember. Ami örömmel járna, a társkapcsolatok magas szintje, ahol boldogak lehetnénk, de lelövik őket. Kétszer. A másik pedig az elszakadás a materiális világtól: az alkohol. A részeg zöldbiciglis, aki már-már elvan szállva a világból, de hajít egyet a biciklijén, ez sem valósúl meg. 

Nemtudtam - és most sem - mit kezdeni a babás és táncos jelenetekkel: de azok is, ugyanezt az elszakadhatatlanságot sugallják, a táncosok, akik tánccal szintén extázisba eshetnek, de letakarják e fejüket, és a baba, aki a gyerekkor végtelen világában él, őt is lekorlátolják: felöltöztetik. 

Nem tudnak semmit sem megvalósítani, nem tartanak ki a próbálkozásaiknál... egyedül csak a megbolondúlt lény tud boldog lenni: Matyi. (vagy kicsoda... a kutyás arc)

A tajgai szépség - akinek a melleit homokba megformálta az író - ő meghal. Talán ő van a jelenet végén, aki átkel a boldog halálba.

Na igen, a vége... amit még mindig nem értek. Biztos az elmúlás... ha kell ennek magyarázat, akkor: minden amit az életben elértünk, amiket neveltünk, a lábunk elé hull a végén... és azzal annyi.

Technikailag... a ritmusok nagyon jól kijöttek, bár én kidolgoztam volna az étekzésnél, a tányér koccanásoknál is egy ritmust... volt is egy-egy, az morzsáló kis szalvetta  és a poharak lerakásánál. Nem jött ki jól a kiesés a darabból... nem volt élethű, ahogy leszólták egymás jeleneteit. A vége pedig ismét nemtudott lekötni... de ez lehet az elmúlás semmiségére vonatkozó unalom, érdekességtelenség.

Nagyon szép volt, ahogy az elején ropogtak a szotyik, a terem akkusztikája nagyon hatásossá tette... minden roppanás kellett oda, mindegyikben volt érzés.

No de végülis kell hinni valamiben, a buddhista ült a legmagasabb helyen, a cédrus fa koronája alatt:)

há 

Visszapillantó

Györgyi köszönti...s nem tudja még mi...

A szombati próba után úgy érzem, épp ideje, hogy én is írjak nektek. Örvendtem annak a délutánnak, igazán feldobtátok a napomat: köszönömök érte! Először kaptam belőletek személyes, őszinte morzsákat. Nem tudom, eddig hogy volt, ti hogy érzitek, de bennem határozottan az motoszkál, hogy köztetek, veletek, bennetek tud működni az a plusz, amitől nem csoport, hanem csapat tudtok lenni. Szerettem az őszinteségeteket, a nyíltságotokat, az e mögötti érett gondolkodást, hogy törekedtetek nem egy mondatban, felületesen összecsapni a véleményformálást, hanem komolyan véve úgy szólaltatok meg, hogy az a legépítőbb hatással legyen a másikra. Komolyan mondom, ez tényleg nem keveset jelent egy blogos világban. Továbbra se értsétek félre, mert jó, hogy írásban is gondolkodtok, hogy vannak fontos kérdéseitek, és azokra folyton keresitek a legmegfelelőbb választ. Az sem baj, ha ebben a formában (is) megrágtok dolgokat (én is le szoktam írni magamnak)… csak a beszéd, a szavak közvetlensége is maradjon legalább ilyen fontos! Ennek kapcsán jutott eszembe egy feladat…(*szövegrész hiányzik*)

ez csak ennyi

Tudjátok milyen kedves érzés volt visszaolvasni a ,,múlt rendszer”-ben alkotott írásainkat? Az a legszebb bennük, hogy bár sok van és némelyik hátterében ott van, hogy a pontért volt, de mégis az összes.. őszinte. Gyermekien őszinte, még ha néha nagy szavakat használtunk és bölcselkedtünk is. Mert azok is mi vagyunk: a felnőtt úton kapálózó okoskodó, kritikus, vagány és lelkükben olykor elmélyült , szerethető gyerekek, akik tényleg sokszor ,,birtokolják a világot”... és aztán rájövünk, hogy tényleg a miénk a világ. Mert mi formálhatjuk magunk körül és formáljuk is... és imádjuk a balgaságokkal, a vitákkal és az apró szívlángokkal, egymással és az ölelésekkel.. a színekkel, a kócos hajakkal, kávéval vagy anélkül, könnyekkel és a mindennapi ünnepeinkkel együtt.. Így imádunk élni,.. mindennel együtt, ugye? :)

ági

Szerelem

Bea

Boldog Maszkito

Imádom az ilyen utalgatós emlékezéseket  köszi Zsombi!

Jól esik és örülök, amikor azt hallom Gábortól, hogy szeret minket. Nem azért, mintha nem tudnám, csak.. a próbák alatt (vagy a hosszabb szünetek alatt) nem arra fektetünk/fektet hangsúlyt, hogy minden alkalommal hálát adjunk, hogy itt ez a csapat és együtt dolgozhatunk, meg hogy mennyire imádjuk, amit csinálunk. Persze attól még ez bennünk van, csak.. olyan jó kimondva (leírva) is látni.

Remélem, hogy ugyanilyen (vagy még lelkesebb) munkakedvvel érkezünk meg jövőre (az esetleges harmadikai kómás fejek igazolva lesznek,ugyeee?). Egy nagyon király előadásban bízom és a színpadra állás pillanatáig elvezető munka kecsegtet a legjobban.. ííígy várom!!! Gyertek csináljuk meg! Menjünk fesztiválokra, alkossunk nagyokat, kíméljük meg a lábakat, de mindet jókedvvel és energiával, jóóó? ;;)

Mindenkinek nagy nagy puszi! Boldog Karácsonyt ééés egy még boldogabb új évet! 

Ági

Év végi értékelő, vagy újévi köszöntő!

Kedves Szini Nindzsák!

Úgy gondoltam megosztom veletek néhány gondolatomat az új évről és az elmúlt munkánkról. Először nagy köszönettel tartozom nektek, amiért a munkakedveteket nem töri meg semmi. Köszönöm mindenkinek aki kitartott az elmúlt időszakban. Reméltem, hogy a pontrendszernek valami vonzata lesz. És lett… Azt sem rejtem véka alá, hogy büszke vagyok rátok és nagyon szeretlek benneteket. Azt kérném tőletek, hogy ezután is nézzétek el nekem az agyamentségeimet.

A közeljövőben nagyon kemény de mégis –reményeim szerint- értelmes és sikeres munka vár ránk. Sok minden változik majd a jövő év kezdetével , de ezeket majd személyesen beszéljük meg. Fáradhatatlan munkának köszönhetően végre pólókra is szert teszünk január első felében.

Kívánok nektek nagyon Boldog Karácsonyt, és sikeres munkával teli Boldog Új Évet!

Ha bármilyen kérdésetek van januárig, a csapattal, vagy egyéni munkátokkal kapcsolatban akkor a számomat tudjátok.

K.B.Gábor

korai buék

toborzás, pontozás, Blöff, Razasz, "mindenki közelebbről megvizsgálhatta a plafont", "Adél alszool!", "a fagyi finom volt", búcsúztató, "szilvásbuktát mert azt szeretem", kulissza csutortok, "van 2 csoport vagyis 2 nagy azon belül még 2 tehát 4 és akkor.. ’”+’=)+”’!+%”!+%”!/!””’%+%’+!’”=/”%’()/  NA kezdjük újra!!!", dance.movement.theater., "fust, szinhaz, szerelem", LUV, Yerma, mindencsodasjokivansagotbenemteljesito jotunderes eloadas, Füst Milan, "ha anya csinál kávét az apunak és mielőtt odaadja neki, megkóstolja, hogy jó-e az íze", mikuláskodás, gyerekvároskodás, varosszínpadon éneklés, "ki a csúf bácsi a képen?", "szerinted el akarod mondani amit gondolsz?"

 üdv, há

Ifisztár kommentár

Hát hol is kezdhetem…? 

Konkrétan nem volt a terveim közt, hogy a kedd estémet a suliban töltöm, de nem bántam meg. Gondolkodtam menyek? Ne menjek? Menjek? Ne menjek? 

Az se volt igazából akivel… s én is mint a kis félős leánkák egyedül nem szeretek sehol sem bódogtalankodni. Végül is eldöntöttem, hogy elmegyek, már csak azért is, mert láttam az oldalra kiírva Domi által, hogy lesz pár ismerős is a színpadon s az osztálytársam is fel volt iratkozva. Elterveztem, hogy elhívom az unokatesómat s esetleg valamelyik barátnőm, ha van kedve jönni? A barátnőm akit hívtam… Hát nem művész lélek egy cseppet sem s bizonyára volt jobb elfoglaltsága xD. Miután hazajöttem nem sokkal hívott a barátnőm, hogy esetleg neme jöhet ő is. Mivel, hogy meggondolta magát… Mondom persze, jöhetsz. Felhívom az unokatesóm, ő nem tudott sajnos jönni mert pont 6tól edzése volt, s neki ezek a táncedzések szigorúak, nem léphet le mikor itt van valamelyik komoly edző. Na, ez lényegtelen most, hanem az lett belőle, hogy a barátnőm 6 előtt 10 perccel szolt, hogy mégsem jön -.- … Tehát csak egyedül mentem. Szerencsére összefutottam más barátokkal akik voltak olyan kedvesek s még helyet is foglaltak nekem. 

Na szóval az előadás… Mikor felállt a színpadra a tanítónő én azt hittem odaszobrozok… Gondolhatjátok, hogy a véleményem csupán az volt, hogy egyesek se olvasni nem tudnak, s kicsit többet hisznek magukról a kelletnél ). 

Nem fogok mindenkit külön elemezni, de lényegiben nálam a befutók örökké azok akik a hangjukkal elérik h libabőrös legyek :D. ez majdnem megtörtént. S szőrszálaim csak a preorgazmust értél el xD. Végülis sok csodás hangot hallotam, meg voltak olyanok is akik még gyakorolhattak volna. Nekem minden esetre összben nagyon tetszett a műsor. Pláne mikor Gábor két lánynak is kezet csókolt. Ez aztán a tisztelet s az értékelés jele. Szerettem, hogy mindenben a jót próbálja látni s mindenkit buzdít. Pál Ágit személyesen is ismerem, voltam tanítványa pár évig, s tudom, hogy okos nő, csak akkor beszél mikor kell. Ő ha beszélt mindig jót mondott. A másik két zsűrivel nem voltam megelégedve. Szerintem sokat fecsegtek ahhoz amihez nem értenek, ki is hangsúlyozta az egyik, hogy ehhez se ahhoz se ért. 

Ezen kívül nem értettem egyet mikor a zsűri a step dance csajokat engedte tovább a négy kis akrobata helyett, akik arcán nagyon látszott a csalódás… nekem ők voltak a legjobbak. És az énekben, ha nem is jutott tovább, Előd volt aki feldobta az egész termet Varga Viktor számával . 

Az osztálytársam történetesen az a személy volt, aki meglógott a szemünk láttára az előadásról. Azt hittük csak kilépik levegőzni vagy a mosdóba. Nem tudtuk, hogy miért is megy ki. S persze, hogy mikor következik . De meglépett s másnap nem egyszer mondta nekem, hogy megbánta, hogy lelépett. Gál Szilárdra viszont jövőbe is lehet számítani.  meg ígérte !

Kati

Igazából szerteszét.

Anyukám mindig azzal nyaggat, -amikor hétfőn fél 7-kor hazaérek és leülök ebédelni s közben mesélem, hogy aznap mit csináltunk színin-, hogy de hát mit csináltok ott? Valami színdarabot nem tanultok? Szóval egy az egybe le lehet szűrni, hogy külső –szülői- szemmel CSUPÁN darabok betanulásából áll, de lássuk mit jelent azoknak, akik évek óta ebben élnek?

„Mit is jelent nekem a Maszkító vagy egyáltalán a színjátszás? Azt hiszem olyan ez nekem mint egy korty valamilyen friss hegyi patakból vagy csippantás a tengeri levegőből. Hiába iszom az egyszerű vizet vagy szívom a hegyi levegőt. Az a heti 1-2 alkalom, amikor belépek a stúdió terembe olyan mintha egy más világba lépnék be. Olyan világ ez, ahol a szokottnál is jobban érzem magam és mindig úgy megyek oda, hogy tudom ma is tanulok valamit, valami újat. Minden perc, amit a színházzal és a színjátszókörrel töltök valódi élmény és izgalom. Egy titokzatos világ, ami mindig újat mutat. Imádom, szeretem, élvezem és szeretném minél jobban és minél többet csinálni ezt. Szeretem a Maszkítót. Titeket is szeretlek Maszkítósok.”

—

„Gondolatok

Ó...mivel is kezdhetném? Könnyebb lenne kedves Doró, ha tudnám miről is van szó. Az ami... fontos nekem, mindig felvillanyoz. Tudod amolyan cseresznye a tejszínhab tetején nó. Én a csokit szeretem tudod. ) A lényeg, hogy örülök, hogy ilyen emberekkel lehetek, dolgozhatok és szenvedhetem végig a vietnám fájdalmas de boldog pillanatait. A szamuráj torkot küszürölő megpróbáltatásait és a szobrok mérhetetlen vonzerejét. Egyszóval szeretlek titeket gyerekek!”

—

„ Alulírott XYZ, igazolom, hogy szeretem a színjátszókört. Az a lényeg, hogy ad valami +-t, amit ha nem is fogunk használni, de legalább különleges perceket töltünk el. Együtt. Nagyon jó csoport, összetartunk magas szinten. Imádom Ágit, Hunit, Petit, nagyon jól lehet velük dolgozni, most leszűkül a csapat és még erősebbek leszünk. Továbbá... önmagam lehetek. Iskola már nem tud semmit adni, nincs semmije amiben kiélhetem magam. Sok tanár megveti a színit, de basszák meg.  Itt ha nem akarok mosolyogni, nem kell, ha véleményem van elmondhatom, ha valakivel akarok dolgozni, megtehetem. Álarcokat veszünk magunkra, de nem egymással szemben. S ez a legjobb. S jó érzés rálépni a világot jelentő deszkára, jó érzés érinteni, alkotni, alakítani. jaj de szar lett ez a mondat.”

—

„XYZ.

Számomra a színjátszókör egy kihívás volt. Mikor csatlakoztam a „Maszkító” színjátszókörhöz nagyon jól éreztem magam a környezet meg a hangulat miatt. Humordús feladatok- próbák- előadások. Mindenki a lelkét kiadta...

!De ez megváltozott:

A 2010- 2011-es tanévben a csapat 2 részre osztódott, vagyis 1 óra Gáborral és 1 óra a tanárnőékkel. Kezdetbe minden jó volt de a pontrendszer beiktatása után embereket vesztettünk el(Ez Gábornál). Ez azért történt, mivel mások szerint „is” igazságtalanul pontoztak és az un. kedvencek kapták a pontokat. És úgy hallottam, hogy ha nem gyűl ki az 50 pont akkor Gábor nem dolgozik azokkal, nem válogat!!!

A tanárnőéknél nincs ilyen, hogy pontozás és mindenki egyforma joggal rendelkezik. Eddigi észrevételeim szerint itt szintén megvan a jó hangulat és lelkesebben is dolgoznak az emberkék.

Szeretem amit csinálok, még ha hobbyból is. De ha már kényszerítenek rá nem megy... 2008-tól óóóriási változások történtek a csapattal, a morállal kezdve...

Szeretettel: XYZ”

Így mostmár sokféle véleményt hallva nem mondom, hogy leszűrtem valamit. Talán nem is akartam. Csupán csak a kiváncsiság vezérelt. Ezt megakartam már rég írni, most végre időm is volt rá. Ne haragudjatok, hogy mindenkit nem kérdeztem meg de nagyon hosszú lett volna...  Neveket direkt nem írtam. lehet így is felismeritek, hogy ki írta. így korrektebbnek láttam. mindnekire rá van bízva mit tesz és hogyan.

Hogy legyen teljes én is leírom mit élek itt meg. Mikor belecsöppentem ebbe az egészbe, akkor csak néztem hogy mivan? milyen pontok? szóval megdöbbentett az egész. ( Bennem nincs ekkora ellenállás ezzel kapcsolatban, lehet mert nem vagyok olyan rég része. Ha ezt így kell így csinálom. A döntést elfogadom. Ha kapok lehetőséget élek vele, ha nem volt sok szép hetem azokkal az emberekkel, akiket mind ismerek és szeretek). Mindenki ismert már mindent, amit kellett csináljanak, én voltam a fekete bárány. :P

Azt viszont tudom és érzem, hogy mindig mikor vége van nehéz szívvel válok meg mindnetől. mindnekitől. Néha inkább stoppolok csak maradjak addig, amíg mindenki. Nekem nagyon ad egy pluszt! Annyira feltölt, hogy hihetetlen. De bárcsak kifele is tudnám továbbítani, mindazt az érzést ami bennem van... Bárcsak adhatnék az energiámból, amit lehet hogy nem használok fel mindig, de igyekszem beletenni magam 100%-osan. Számomra olyan ez az egész, mintha egy más világban élnék azalatt a 2 óra alatt, 10 méterrel a föld felett szépségben, megrészegedve a varázsától, néha remegve néha önfeledten.

Szóval... csak ez életem legjobb fakultatív dolga, amin eddig részt vettem, kimondhatatlanul jó! 

Akkor mostmár én is mondhatom, hogy nem tudtam eddig mi hiányzott az életemből, de most megtaláltam! 

Doró

versmondásos hét

Helló eszembejutott egy projekt, amit veletek szeretnék kivitelezni. Az lene, h egy héten keresztül minden nagyszünetben szavalnánk, zenélnénk. Ami így nézne ki:
földszint vmelyik sarka, minden napra lenne egy téma, kezdődne egy zenével, majd egy vers, majd még egy zene és kész. S ezt kortárs költőkkel. Találtam egy kötetet a könyvtárban, romániai magyar kortárs versekkel, nagyonjók. Lehetnének ilyen témák, hogy szerelem, hétköznapok, unalom s bármi amit ti akarnátok. Kaptam egy verset, 13.-a hétfőről szól, ami pont utolsó előtti hét a sulibol, csinélhatnánk akkor, arra feliskészülnénk, s én kezdeném azzal. Énekelni i s nekünk kell, s mindennap vki más szavalna.
No, benne vagytok??? Gyerüüünk!!!:D

*
Meg temaval kapcsolatosan amilyen szavak eszunkbejutnak leirjuk, kinyomtatjuk, s kiragasztjuk a falra. hatas legyen:)

Határok (?)

Maszkító..

Ez a muris társítás is csak egy szó.. de mégis, szerintem magában hordoz valamit.

Hogy így fejezzem ki magam, én akkor érzem maszkítósnak magam, amikor a tanárnoékkel vagyunk el :P

ééÉés ez nem jelent rosszat..

úgyjártam, hogy elore meggondolom mit is kéne írnom, oszt mire odaérek hogy leírjam már rég nem emlékszem, hogy mit is akartam.A díszteremben egyértelmuen más a hangulat, mint a stúdióban.. és ezt most ne a környezet okozza,másféle energiák szabadulnak fel.. 

Díszteremben inkább a kiadott feladatra koncentrálunk

Bocsárdi Gabi plakettje mögött pedig minden más.. ott több a törekvés, a figyelem, talán a szigor is.. és bár ne kéne de kell

Az hogy ott odafigyelünk egymásra, jelekbol tanulunk értekezni.. reagálni.. az teszi ezt igazán különlegessé

És ez leszukített körben, minimálisan bár, de olykor megtörténik.. érezzük

Viszont a tényt, hogy a Stúdióteremben egy másik világ vár, nehéz elfogadni, nehéz megérteni

Mi, ott.. teljesen hétköznapi érzésekkel játszadozunk, mélyebben..

Mi nem csak megéljük oket, és kijelentjük hogy, hát ez es megvaut

Mi megpróbáljuk megérteni oket, okokat keresünk, válaszokat kérdésekre

És ez akkor lesz rendkívüli, ha kívülrol majd szinte teljesen hétköznapinak látszik, de mi érezzük és tudjuk, hogy nem az.

Hogy a körben nem csak szálak vannak, hanem emberek, kiknek a lelke egy egy külön univerzum, egyedi.. és keressük a szálakat egymás közt, hogy megfejtsük a megfejthetetlent..

Sokszor tán nem is az a fontos, hogy.. valami terméke legyen a megpróbáltatásoknak (pont min a szex, höhö)

Sokkal inkább az a fontos, ami mindezek mögött rejlik: a szándék, az odaadás.. az a megbecsülendo, azt kell egymásban felfedezni, fogadni és viszonozni, majd elismerni

Két igaz barát nem kell bizonyítson egymásnak..

Nos, hogy rátérjek a fájdalmasabb dolgokra, érezheto, hogy vannak, kik ettol a héntöznapin túl nem várnak többet.. vagy csak épp nem hajlandóak mindazt elfogadni, melyet ez a lehetoség kínál

Nincs ambíció, csak egy bamba, üres tekintet

Nehogy valaki magáravegye, lehet én is ilyen vagyok

És hogy megpróbáljak pár választ adni

Pimaszság nem azt jelenti, hogy kekeckedünk meg beszólunk meg kötekedünk meg megbántunk

Fontos inkább a bátorság.. Meg az hogy kíváncsi legyél.. Merész a fenti dolgokra nézve

És ilyen szempontból a pimaszság jót jelent, hisz segítség, nem is akármilyen

És bármilyen aggályod van vagy kételyed vagy kérdésed, ne kérj értük bocsánatot, mert azért van ez az egész, hogy megoldjuk

Hogy együtt keressük a választ és találjuk meg (nem kennonkre értem :P)

A másik, a pontok

Szerintem a pontok azért vannak, hogy csípkedjenek hátulról, hogy ostor pattogjon

Egy mód, hogy felszabaduljanak dolgok, talán épp a pimaszság is

Bár nem tudhatom, Gáborral nem beszéltem errol

De az, hogy valami idohöz van kötve, egyértelmuen ösztökél

És azért volt muszáj ilyet csinálni, mert másképpen a tunyaság az úr.. sajnos még így is sokszor

Erre lesznek a leépítések

Bár én egy szót se szólhatok, lám kakául állok pont szempontbóó

Úgyhogy el ne keseredjünk, fejeket fel és munkára.. mert endorfinhormonok szabadulnak fel, és képesek kell legyünk dolgozni

És ha ez az ötven pont soknak tunik, idéznék egy jou filozófust :> "..és keressük a szálakat egymás közt, hogy megfejtsük a megfejthetetlent.."

Írtam én pár sorral feljebb :P .. lehetetlenek azért vannak, hogy hajtsanak minket

Hogy életünk arra menjen rá, hogy megpróbáljuk véghezvinni oket..

u.i.: öhm.. mé írja mostanába mindenki fordítva a szimpla mosoly szmájlit? :-?

Peti

Pimaszkodás

Megint csak elmerengtem a színin… 

És rájöttem, hogy kicsit pimasznak kell lennem veled, Gábor, hogy kimutassam mi nem tetszik. De az, hogy változtatsz-e az már csak rajtad múlik. 

Arra nagyon ráébresztettél nemrég, hogy mennyivel könnyebb azt megcsinálni amit mondnak mint amit te akarsz. Ebben nagy igazat adok… 

Az amibe igazán bele akarok kötni, az az, hogy megszabtad nekünk ezt az 50 pontot ahhoz, hogy tovább jussunk november végén, de mégis azt mondtad az egyik órán, hogy ne a pontokért harcoljunk, dolgozzunk. De akkor miért az 50 pont a kikötés, ha nem a pontokért kell dolgozni? Ráadásul, egy könyvön kívül nem kaptunk irányzatot mivel tudunk pontokat szerezni. Senki sem fogja kigyűjteni az 50 pontot ha nincs egy irányzatunk, merre mehetünk. Visszalépek még egyszer ahhoz, hogy könnyebb azt csinálni amit mások mondanak. Én mindig is lázadó voltam egy részből, s most is inkább azt vallom, hogy amit én akarok csinálni nekem az a legkönnyebb. De mivel az amit akarok csinálni ezzel kapcsolatos kell egy irányzat, hogy merre mehetek. Nem kérem, hogy megmond mit tegyek a pont érdekében, csak egy irányt amin el lehet indulni. Mert ha úgy veszzük te most nekünk a tanárunk vagy, ami azt jelenti, hogy azt kell elvárnod amit úgymond leadsz. Mivel, hogy nem a nyúl hanem a vadász viszi a puskát, te viszont a nyulak kezébe akarod adni. 

És nem akarok senkit megbántani, bocs a pimaszságért (: …

Kati

Előadás, kritika

Tudom, hogy nem értek nagyon hozzá, de azért írnék véleményt ha nem bánjátok(s ha bánjátok akkor is, kell a plussz pont válságban vagyok). A csütörtöki nyílvános főpróba viszonylag tetszett. Volt egy-két hiba ami nagyon visszatetsző volt. Úgyhogy a rosszal kezdeném.

Az egyik, amikor az egyik tag felmászott Gábor hátára akkor a lábait valahogy úgy rakta, hogy (gondolom a háta is ki volt tömve szivaccsal) a szivacs megtűrődött Gábor hátán és nagyon látszott. A másik, amikor az ajtó "jött" előre, akkor ugyabár minden kék meg minden és a mackó nagy barna könyöke jócskán kilátszott az ajtó mögül, de annyira, hogy nagyon hangulatromboló volt nekem. (és láttam amikor leszedték a jégcsapokat, de azt nem láttam hogy mikor rakták fel :D az nem olyan nagy baj, nem volt visszatetsző) Ezek apróságok, de nagyon rondán néznek ki. Végülis ez egy főpróba, persze, hogy nem volt tökéletes.

Ami tetszett az az, hogy Gábor(most csak róla tudok véleményt mondani, mert a többi színészt nem ismerem) nagyon jól játszott, ha az arcáról nem tudtam volna megismerni akkor semmiről. A járása, a beszéde, és még sok minden jó macis volt. A többiek is jók voltak a minden kívánságot nem teljesítő tündér már kicsit idegesített a végére, de ő idegesítő is kellett, hogy legyen úgyhogy nem baj. Az egérke volt az egyik kedvencem :D jó volt nézni bírtam.

Ja és van valami ami nem az előadáshoz tartozik. Azt mondták, hogy túl félénk vagyok :)) Persze, hogy félénk vagyok ember! Új suli, új osztály, új tanárok, új MINDEN! Persze, hogy nem pofázással kezdem. De egyébként tudok szemtelen lenni, ha az kell a boldogsághoz. Nekem csak azon az órán esett le, hogy elég hadilábon állok a pontokkal. Ha nem sikerül kigyűjteni akkor megszívtam, de én majd nem fogok Magdi nénihez járni. Ha egyszer Gábor kitett akkor kitett, többet feléje se nézek.

Amúgy, láttam egy zongorát a nagyszínpadnál, majd unalmas perceinkben vagy amikor idő lessz rá akarok majd zongorázni nektek valamit(önmegnyílvánulásképp =))Hogy nem legyen az, hogy négy évet hiába kínlódtam a zeneosztályban.(és a többiek meg nyolc évet jártak és nekem egyvégbe pótolni kellett) Majd valaki juttassa eszembe, légyszi.

Bea

Lelkesedés. Szégyenkezés. Kacagás. Elkeseredettség. Mese...

Nekem ez új volt eddig, tudom hogy a „színisek mindig meg vannak hívva” ezekre a főpróbákra, de én úgy is büszkélkedhetem vele, hogy ez nekem új!

Mikor „kivilágosodott a nagy ajtó” annélkül hogy elkezdődött volna már az előadás úgy éreztem kicsit magam, mintha újra kicsi lennék... Tudom, hogy úgy általában amúgy is mindenki nagyobb nálam, de ez másképp hozta vissza a gyermekkoromat.

Én még nem tartok ott, hogy betéve tudjam az egész színésznek a nevét, így inkább megpróbálom kivágni magam valahogy. Nos: szerintem aki a kisfiút és a kislányt játszotta nagyon illett hozzájuk a szerep, főleg a kislányhoz! 

Gábor... nálam is elérted a hatást mint a többieknél, az én arcomon is átsuhant a mosoly amikor megláttalak, sőt azt hiszem nem hazudok, ha bevallom, hogy kacagtam is(...) Furcsa volt... Először úgy éreztem, hogy nem illik hozzád, aztán meg úgy tűnt, mintha egy másik oldaladat ismerném meg.

Amúgy az előadás első felén úgy éreztem magam mint otthon, mert az én kistesóim, akik már nem is olyan kicsik: 10 és 8 évesek is ugyanezt csinálják itthon, ugyanígy kocolódnak és még mindig fent áll az, hogy az egyik azt akarja csinálni, amit a másik.

Szerintem okosan volt megoldva az álmuk, ami kiteljesedett az előadás végén.

A díszlet meg... elég rideg volt számomra, semmi „meleg” vagy biztonságot nyújtó, a színészek voltak egyedül a színpadon, akik feldobták, úgymond kivirágoztattál azt.

Bevallom... volt egy pont, ahol úntam az előadást. A zenék nagyon tetszettek! A végén amire táncoltatok, az nekem a tavalyi Katalin-bált hozta vissza, amit minden évben megszervezünk cserkészekül a szülőknek, nos mi tavaly arra a számra táncoltunk swinget. Visszatérve- a komikum is elég erős volt helyenként... A kedvenc részem az előadásból az az volt, amikor a jéghegy elolvadt és mind egy jégdarabkán úsztatok, és az a zene ami ment közben.... Hmmm... Nagyon szép volt, ugyanakkor felkavaró is, én esküszöm majd elsírtam magam...

Tény az, hogy sokat kacagtam! Főleg amikor az Egér kirágta az erdő oldalát is mind mentetek a fény felé és ott összevegyültél a székekkel. Na az betette az ajtót!

Amúgy a komikumra visszatérve, akaratlanul is az előadás vége is ezt idézte az ajtó felborulással.

Doró

Huhhh!

Szeretve tisztelt Szini Nidzsák!

Be kell vallanom, hogy szereztetek nekem egy nagyon szép estét, hogy úgy mondjam, megmosolyogtattátok a lelkem. Hazajöttem a Livingből és gyorsan felpattantam a blogra, s elolvastam a "kritikáitokat" a mesedarabról. Igazn jól esett. Örülök, hogy írtok ilyesmikről, véleményetek van színházi dolgokról, nem írtok végre butaságokat... Nem kell színházkritikusnak lenni ahhoz, hogy elmondjátok mit gondoltok egy előadásról. Végre nem ennyi egy kritika, hogy tetszett vagy sem, jó volt vagy nem. Patrice Pavis is megirigyelné... (na j,ó ez azért kicsit sok volt). Amúgy egy pont ha megmondjátok ki Patrice Pavis és hogy melyik művére gondoltam az előző mondattal.

Így tovább! Már kezd mozogni az aminek mozognia kell a fejetekben.

Nagy "hajrá"csataüvöltéssel maradok

K.B.Gábor