A szombati próba után úgy érzem, épp ideje, hogy én is írjak nektek. Örvendtem annak a délutánnak, igazán feldobtátok a napomat: köszönömök érte! Először kaptam belőletek személyes, őszinte morzsákat. Nem tudom, eddig hogy volt, ti hogy érzitek, de bennem határozottan az motoszkál, hogy köztetek, veletek, bennetek tud működni az a plusz, amitől nem csoport, hanem csapat tudtok lenni. Szerettem az őszinteségeteket, a nyíltságotokat, az e mögötti érett gondolkodást, hogy törekedtetek nem egy mondatban, felületesen összecsapni a véleményformálást, hanem komolyan véve úgy szólaltatok meg, hogy az a legépítőbb hatással legyen a másikra. Komolyan mondom, ez tényleg nem keveset jelent egy blogos világban. Továbbra se értsétek félre, mert jó, hogy írásban is gondolkodtok, hogy vannak fontos kérdéseitek, és azokra folyton keresitek a legmegfelelőbb választ. Az sem baj, ha ebben a formában (is) megrágtok dolgokat (én is le szoktam írni magamnak)… csak a beszéd, a szavak közvetlensége is maradjon legalább ilyen fontos! Ennek kapcsán jutott eszembe egy feladat…(*szövegrész hiányzik*)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése