Zsoltié

Fesztiváál: nekem ez a dancemovement theater fesztivál egy kis plakátolással kezdődött, majd kaptam egy meghívót és megkezdődött a fesztiválozás. (Mivel nem vagyok salis így az a baj mindenről lemaradok.) . Ahogy bementem a színházba mindenhol mozgolódás volt, a jegypénztárnál sor, a livingbe teltház és minden élt, mozgott, a nézők az előtérbe várakoztak a kezdésre, közben jót pletykáltak egymás közt. Aztán meg volt az első köszöntjük nézőinket…meg polgármester úr beszéde…. és felgördült a függöny, elindult a 

Játszótér 

A fesztiválos előadások közül egyik legjobban tetszett előadás, mert könnyen érthető, mókás és elgondolkodtató egyaránt. A gyerekkor játszóteres mókázásaitól a gyerekcsínyig (Ha a láncfűrészes jelenet annak számit:P) minden nagyon jól fel volt dolgozva, aztán a kórházi köpenyekbe bújt elmebetegek és a nem száz százalékos ápolók is nagyon érdekesek voltak. Egész végig pörgött az előadás jó volt a zene a csend és a színészek tele voltak energiával. Aztán jött ági és a virág osztás:P 

A Luv ról lemaradtam, mert otthon rokkozott már türelmetlenségében a sok házi, meg tanulnivaló… 

A következő nap jött a Hardcor Machine, amely hát nagyon jól feldolgozott darabocska, a sötétségben hirtelen felvillanó elemlámpa fényénél különböző jelenetek láthatóak, arc mimikák, érthetetlen jelenetek én meg hol feszülten, hol ledöbbenve figyelem az előadást és olykor alig tudtam visszatartani a röhögést. Jah és nekem már fájtak a végefele azok a lábkitörős mozdulatok, meg az ilyen depis mozdulatok, de ettől eltekintve… jah és csíkos póló, csinos póló, mindenhol csíkos póló, amit csak Ági hallott… nagyon szuper volt. 

A Bozsik előadásban sok minden tetszett és a végén döbbentem le, hogy a csávó tényleg vak volt. na de ettől eltekintve tetszett a barna nő alakítása és ahogyan a mikrofonnál a színészek magukról beszéltek… 

Tehát a dance movement theater fesztivál több olyan színpadi előadást mutatott be, amely azt tudatta, hogy a tánccal, mozgással ugyanúgy megértetheti a színész magát, mint a prózával, énekkel… 

Zsolti

Pántié

Úgy érzem most rajtam a sor. Itt az ideje, hogy én is debutáljak a cikkírók között.

Az első napon igazából visszatért a kollokvium feelingem, amikor beléptem a színházba. A színház ismét megtelt élettel, sok színházkedvelő fiatal és idős egyaránt volt kíváncsi a fesztiválra. Többek között engem is lázba hozott a fesztivál, ez volt életem első mozgásszínház fesztiválja, nem tudtam, mire számíthatok, de szinte biztos voltam benne, hogy ezek az előadások nem merülnek mély feledésbe számomra.

Az első nap, első előadása a Bozsik Yvette –Játszótér, a Figura Színház által előadott mű, jó beharangozónak minősült. Az előadás nagyon bejött, improvizációs gyakorlatok és összehangolt koreográfia segítségével valósult meg, ami nagyon tetszett, ugyanakkor több témára épült, melyek külön-külön összefüggésbe kerültek.

A második előadás, egy performansz előadás volt. Hát mit mondhatnék simán lesokkolt. Egy vetítés, ami máris elgondolkodtat az elején, majd egy srác megjelenik, és hát hoz magával egy egész világot. Először azt hinné az ember, hogy játszik, mint bárki más majd rádöbbensz, hogy ő saját magát, fájdalmát, emlékeit, egész érzelmi világát vetíti elénk. Egy összetett performansz jellemezte az előadást. A „diss” és a „love story”a 2 összetevő. Az idea of „diss” performansz átjött miután megértettem mire is vonatkozik, majd a „Luvstory”is hasonlóan, és nem hagy nyugodni, hogy mi mit jelent és hát még rágódni fogok ezeken. Rájöttem már, hogy minél jobban azonosulsz és szembesülsz ezekkel a performanszokkal, annál többet értesz meg az előadásból (persze ez csak személyes vélemény). Simán kimondhatom, hogy ez az előadás hagyta bennem a legnagyobb nyomot és egyben ez volt a kedvencem is. Remélem, még látok hasonlókat.

Következő nap első előadás: Brecht-the hardcore machine, hát a neve is magáért beszél. Végül is tetszett, kicsit fura volt mindenki számára, de hát az előadás a testként létezésen alapszik, amit bőven tükröz az előadás.

Majd ismét egy Bozsik Yvette előadást láthattunk, ezúttal a saját társulata adta elő. Ismét a koreográfia, tánc és tervezett improvizáció felső foka tűnik fel, ötvözve humorral és mondanivalóval.

A társulat egy nem mindennapi csapatból áll, látszik, ahogyan dolgoznak együtt. Nagyon változatos, különböző embertípusokból áll (látszólag), mégis a színpadon teljes összhangban vannak. Szintén egy nagyon tetszetős előadás volt.

Elérkezett a szombat. Itt az első előadás, A Karc ,a második helyen áll a saját ranglistámon a „török” előadása után. Ebben az előadásban főleg a humor játszott nagy szerepet, amit már lassan hiányoltam volna a fesztiválból. Az volt benne a legjobb, hogy szórakoztató és érdekes volt, egyetlen percét sem untam.

Na és elérkeztem a Yerma című előadáshoz. Amit ebben leginkább értékeltem az a koreográfia és a ritmus. A színdarab maga nem tetszett, a története sablonos, monoton, össze van keverve pár dolog, ami nem igazán találó szerintem, szereplők is monoton karaktereket alakítanak. A szereplőknek viszont elismerésem a sok munkáért, biztosan sokat dolgoztak. Véleményem szerint ezt az erőfeszítést egy jobb színdarabba is fektethették volna.

Vasárnap, elsőként az Ékezet. Ezzel az előadással az volt a bajom, hogy a mondanivaló nem jött át. A tánc kifejezőbb volt, mint a két fiatal „életbölcsességei”. Kicsit hiányoltam azt, hogy nem tudták jobban megértetni a lényeget. Viszont a tánc sokkal közelebb juttatott a megértéséhez, mint a szavak.

Aztán jött a díjkiosztó: Congratulation Kőmíves Csongor. :D

Végül, de nem utolsó sorban A soha vissza nem térő c. előadás. Ami szintén nagyon szórakoztató volt. Kicsit úgy érzem túlzásba, vitték a megcsalás folyamatának lejátszását.

Ebben az előadásban nagyon kedveltem a poénokat és az elhangzott, kreált dalokat.

Összességében a fesztivál nagyon jó volt, nekem legalábbis nagyon tetszett. Várom már a következő fesztivált vagy előadást.

Pánti 

Melijé

Velemeny ekezetek nelkul…

( csak is azert mert nem most akarok megtanulni ekezetekkel irni:D)

4 napi kemeny elfoglaltsag. Nem is akarmilyen elfoglaltsag hanem eloadas eloadas hatan koncert koncert utan, buli hajnalig. Ha senkit nem zavar en csak par dolgot emelnek ki… azokat a programokat amelyek valamit kivaltottak. Boldogsagot, duhot, tehetetlenseget, tanacstalansagot, turelmetlenseget, felhaborodast, amulatot, jo kedvet es meg folytathatnam a sort nagyon nagyon sok jelzovel.

Node a lenyeg:D kezdenem eloszor is a torokkel… a torok pasassal… azzal az emberrel aki talan a ’leg nemtudom micsoda tortenik a szemem elott erzest’ valtotta ki belolem. Ultem es neztem. Neztem de semmit nem ertettem pedig asztan igazan koncentraltam, hogy felfogjam mit is csinal. Talan ez volt a baj… a tulzott koncentracio… lehet h tulsagosan meg akartam ertni ot, minduntalan a magyarazatot kerestem, a lenyeget akartam felfogni. Lehet hogy egyszeruen csak hagynom kelett volna hogy azt lassam ami elottem van, azt gondolyam amit epp erzek… bevallom mai napig nem tudtam letisztazni hogy mi is tortent akkor abban a teremben, egyszeruen csak erzem hogy felkavart. Valami elkepeszto volt amit csinalt. Szerettem mert nem a szabalyok iranyitottak az eloadast… eloadast?? Miket beszelek… nemhiszem hogy nevezhetnem en ezt eloadasnak. Nem kelett felnem hogy kit zavarok meg a mocorgasommal, hogy ki nem lat tolem ha fenebb emelem a fejemet, oda allhattam ahova csak akartam, oda ulhettem ahova a kicsi szivem kivanta. Mar ez a teny tetszetos volt. Arrol nem is beszelve hogy a szinesz milyen kozvetlen volt. A kozonseg kozott jarkalt, neha neha megpihent, majd folytatta tovabb. Szinte nem is volt eloadas ize, mintha az egesz spontan jott volna neki, semmi elozetes szovegtanulas semmi begyakorolt mozdulat. Imadtam. A vicces az latjatoke… hogy nemtudom hogy mit imadtam. Nemtudom mert … mert… mert meg nemertem. De megfogott. Magaval ragadott es vitt. Es meg mostis visz. Ha egyszer megertem akkor is fog vinni es biztos vagyok benne, hogy en meg akarok ilyen jeleggu eloadast latni vagy akar reszt venni benne.

Kovetkezo pontkent a tunder ground koncertet ragadnam ki. Eleinte tortem a fejem hogy pazarolyame ra az idomet vagy sem? Asztan megis ugy dontottem : ’tetszit az egyuttes neve… egye fene, megnezem’. Hat hatarozottan jol tettem hogy megneztem! Meg buliztunk is. Szimpatikusak voltak az egyuttes tagjai mert furcsak voltak) naa nemtudom hogy mondjam… olyan ’allok a szinpadon es azt csinalom amit szeretek es elvezem amit szeretek es nemerdekel hogy mas mit mond de en szeretem es kesz’ erzes sugarzott belolluk. Es vegre megelhettem azt is hogy bulizhattam a gyergyoi Muvelodesi haz nagyszinpadjan! Szo szerint bulizhattam, szokdoshettem, ordibalhattam, tancolhattam. Mikor mentem haza fele a koncertrol ugy vigyorogtam mint a kisgyerek amikor kap egy joo nagy nyalokat. Milyen ’egy’ nyalokat… egy egesz PUNGA edesseget:D

Tudjatok rajottem, hogy a klasszikus zene az nagyon szep, es nagyon jo, es nagyon kellemes meg minden nagyon dolog… csak eppe ne kelljen 10 percnel tovabb hallgassam. Najo.. meg a 15-ot megbirom, de utanna kesz kaosz. Emberkinzas. Elviselhetetlen. En nem kritizalni akarom a Lajko Felix urat, aki nagyszeru zenesz, es tenyleg minden elismeresem hogy ilyenre kepes… hogy kepes ugy megszolaltatni azt a hegedut hogy a szor felall az ember hatan, es hogy ekkora nagy tehetsege van, de en csak gratulalni tudok hogy ennyi turelme is van ehez a zenehez! Fel ora utann en mar ugy ultem a szekbe, hogy Abigel nezte karfaja marade vagy en idegessegembe lekormolom azt… nade szerencsere mindennek van vege. A dologban a csattano az volt, hogy a koncertet koveto bulinn… Lajko Felix urasag szoba elegyedett velem… vagyis en nem neveznem azt beszelgetesnek.. inkabb csak ilyen… ’vigyorgok a lanynak meg kacsintok egyet neki’ asztan meg ’megkinalom sorrel hatha tetszeni fog neki’ gesztusokat kaptam tole. Sajnos eleve haragudtam ra.. vagyis nem tudtam szimpatikusnak nezni ot a zeneje miatt, ugyhogy nem dijaztam a soret sem… ennel megcsak az volt a jobb amikor a salamat feltekerte a fejere.. mint egy nidzsa es vigyorgott nekem. Ez volt a tetopont.. a punctul culminant… ettol a perctol fogva probaltam minel meszebb kerulni a zenesztol. Szerencsere sikerult….

Eletem leg elretentobb eloadasa az az utolso esti eloadas volt.. a Soha vissza nem tero. Meg most se tudom hogy hova sorolyam… nem mondom a hangszalaim sokat rezegtek eleg magasan… de kerek szemeket is nyitottam amikor ilyen olyan testnedvek csepegeset vagtak egymas fejehez a szineszek a szinpadon. Megasztan… a sarga feny az nemtetszik… valamiert eloadas kozbe sem tetszett… nade hogy pozitiv dolgot is mondjak a diszlet az valami nagyon jo volt, azok a papír cigik… na azok… talan jobb lenne ha mi is olyanokat szivnank) (kevesbe karos) es alapjaban a tortenetebol lehet tanulni. Ez az eloadas is hagyott bennem egy valamilyen nyomot, amde konkret velemenyt nemtudok formalni rola, mert nemtudom hogy a merleg hova billen… a pozitiv fele vagy a negativ iranyba.

Na ugy gondolom hogy kifecsegtem magam, meg tudnek irni… de el se hiszitek hogy az a roman vers hogy kacsingat nekem a laprol… azt mondja’ gyere… gyere… tanuly mar meg… gyere ide azt mondtam! Tanuly meg mert aroman tanarno kinyir!’

Dobriban Melinda  

Z (zárójelben)

Nem kenyerem az írás, mégis valami arra késztet, hogy írjak, mégpedig a 3. Dance.Movement.Theater fesztiválról. Gyergyószetnmiklós négy napig igazi tánc, mozgás, performansz- művészeti nagyváros lett, ez köszönhető a színvonalas fellépőknek, a megtörhetetlen szervező brigádnak, és a színházba bekukkantó lelkes (vagy éppen nem) közönségnek. Én, mint a második kategóriába tartozó (igazából, mégis mindháromban résztvevő) igazi fesztiválozóvá váltam.

Az első nap kezdeti nehézségei után - gondolok itt a reggeli felkelésre, meg az délutánig tartó szaladgálásra- a fesztivál beindult. A Bozsik, Játszótére nyitott (Figura), a rövid megnyitó után, aztán Luv (Çağlar Yiğitoğullari). Itt álljunk is meg egy szóra, mert azt hiszem ez volt a fesztivál egyik legmeghökkentőbb és legnagyobb port kavaró 30 perce. A később már csak „török” néven emlegetett srác, egyszerűen fenomenális performanszot „rittyentett” elénk. Beszélni róla talán néhány kipihent nap után is nehéz lesz.

Aztán máris koncert, meg buli. Mint, minden fesztiválnak a buli, a kibontakozása. Itt az emberek kötetlenül megbeszélhetnek mindent ami csak aznap velük történt. A „török” végre berúghatott és elszívhatott másfél doboz cigit. Mindenki megmutathatta a kifordított énjét. Még Zoli (Tamás István) is leguríthatott néhány sört, így felszabadítva a megmaradt kevés gátlást is. A buli „nemtomhányóráig” tartott, de méretes alkoholmennyiség fogyhatott el.

Második nap már nem csak nekem kezdődött nehézségekkel, hanem mindenkinek aki részt vett az azelőtt esti bulin. A „török” workshopot tartott, a sajtósok jobbra, balra dőlve próbáltak valami okosat kicsikarni magukból, a szervezők a tegnapi fáradalmakat majdnem kipihenve vetették magukat vissza a munkába. A fesztivál minden nap, úgy délután 5-ig szinte halottnak látszott pedig nem volt az. Szebeni Zsuzsa például, virtuális könyvbemutatót tartott a Yourlivingroomban. Hogy Emőke (Bodor Emőke) szavaival éljek, „ nem a bemutató volt virtuális hanem a könyv”. Az érdeklődés, nem volt túl nagy, de aki ott volt az szinte jól is érezte magát.

Aztán újra előadások. Először egy kis Brecht, Urbán Andráséktól, aztán egy kis Újravágás Bozsikéktól. Mindkét előadás csiklandozta a színházi jókedvet. Aztán egy újabb koncert amiről lemaradtam, de később hallottam még a két francia srácot. A koncert után, újra elszabadult a pokol, amit csak úgy hívunk, Livingroom.

Szasza (Vislócki Szabolcs) Egészen jól bírta a cigányos félórát, pedig állítása szerint ő már öreg ehhez. A Leo (Fodor Alain Leonard) laptopja teljesen megtévesztett ez az éjszaka alatt. Amikor bezártuk a bulit a Leo gépe reggel 7 órát mutatott, mire haza értem hajnali 4 lett. Szóval Leo, állítsd be az órád!

A harmadik nap reggel, még nehezebben indult, bár erről nem a Figurás igazgatók maratoni beszélgetése tehetett mert az igazán jó volt, hanem az esti ugrálós balkán zenék. Miközben Györgyi (Fodor Györgyi) nagy erőkkel azon dolgozott, hogy a beszélgetésről egy jó kis cikket hozzon össze, addig mi Katával (Demeter Kata) és Zolival (Tamás István) jobbra balra dőltünk a fáradságtól.

Az esti előadásokról sajna lemaradtam, két dolog miatt is. Az egyik az volt, hogy nem fértem be az elsőre, a másodikat meg már többször is láttam. Az estére azt a becses feladatot kaptam, hogy Lajkót (Lajkó Félix), meg baráti társaságát kalauzoljam. Nos talán ez tehetett arról, hogy másnap reggel, nem tudtam felkelni. Lajkó koncertjét csak kis darabokban láttam, de még így is élménydús volt. Az koncert után készült interjún, szerintem még jövő héten is nevetni fogok. Küb_beat (Kónya Ütő Bence) egészen jónak ígérkező bulija sajnos balhéba fulladt. Ez van ha egy gyergyóinak el akarod magyarázni, hogy itt mindenki csak jó szándékkal bulizni akar. Miután épségben hazaszállítottuk Mateit (Matei Rotaru) a Rubinba (Rubin Panzió) egy újabb, rövid, alvássorozat következett.

A negyedik nap, volt az apokalipszis csúcsa. Megpróbáltunk, most már az internetes újságból is valami pofásat csinálni, kisebb nagyobb sikerrel. Juli (Sántha Júlia) már két nappal is el volt maradva, persze csak cikkek szintjén. A Figura műszakos, (és nemcsak) fiai, lányai egy igazi nagy bográcsban, egy nagy babgulyást pattintottak, sok csülökkel. Azt mind megettük. Este újabb előadások. Döbrei (Döbrei Dénes) számora kellemes előadása egy kicsit helyrerázott, amit Pintér Béláék csak fokozni tudtak. Zseniális. Az utána következő bulit már „aki nézte is 2 évet kapott”. Csak nevekre emlékszem: Hella, „Török”, Györgyi, „A Szemüveges Srác” és „A Másik”.

Másnap alvás délutánig, ebéd a Marosban (Maros Hotel), mindenki felhívása, hogy küldj, majd ezt vagy azt, vagy, hogy éppen mi is történt az este.

Hogy miért is írtam meg ezt a cikket, azt nem tudom, hiszen semmiről nem tudtam érvényben beszélni, és mégis így kavarog minden a fejemben. Aki ott volt látta, tudta, érezte. Aki nem volt ott az, higgye el, hogy nagyon sajnálhatja.

K.B.Gábor (Kolozsi Borsos Gábor)

napló

  Nekem ez a fesztivál aaaz: ,,Ági, te adsz virágot minden előadás végén!" - határozott Gábor-mondattal kezdődött. Meg kaptam figurás pólót is. :D

Aztán máris Játszótér.. hmmhmm, milyen is volt?! Nekem egy kedves előadásként maradt meg. Az őrült jelenetek gyorsan elhessegtették a gyermeki érzéseket belőlem, de ettől csak előjött a  ,,mély tartalmakat bemutató előadást látok''-feelingem. Amit aztán követett hatvan  percnyi értetlenség, szorongás, könnyekkel küzködés,... hallgatás és zűrzavar és az az érzés, amikor tudod, hogy gondolsz valamit és tudod, hogy valami iszonyú nagy hatással volt rád - jelen esetben ugye a török pasi,.. vagyis az előadása -, de nem tudod, hogy pontosan mi.. hogy mit jelentett nekem az az előadás, azt még most se tudom.Lehet, hogy most meg se kéne értsem vagy nem is tudnám, de lehet, hogy nekem tíz év múlva se fog semmit mondani, mert ... mert nem. Nem tudom. Viszont tény, hogy megvan a hatás, csak még.. csak még zavaros, vagy nem tudom milyen.. olyan.. olyan. (nem  is járok filó osztályba...)

  Ahhoz képest, hogy az első pénteki előadás első szaváig azt hittem, hogy franciák adják elő, igencsak magyar lett. Arra az előadásra mondtam azt, hogy kicsit fájt. Talán mert nekem kicsit sok volt ez az állatiasság kifejezése; hogy a test legtöbbször az ember állati ösztönei fele hajtotta magát. Amúgy tetszett benne a szőke csaj arca, a magas pasi fogai, hogy a barna csaj milyen szépen festette ki a körmét abban a lehetetlen pózban, meg hogy egy ,,finom" előadásnak tartom, bár sok mindent nem értek belőle. (jajj, lehet, hogy ez a vélemény nagyon nem ilyen kéne legyen, de.. ezeket jön, hogy leírjam.. sorry)

Na és Bozsikék.. ááá.. az az előadás nagyon tetszett. A portugál csávó első mozdulatai már a profizmusra utaltak. Na meg végre láthattam Bozsik előadást. Aztán bejöttek a többiek és olyan szép volt rájuk nézni: a nők ruháinak színe és a bőrkanapé meg a fények olyan hamvas, nyugodt hangulatot árasztottak... legalábbis felém. Meg a humor is.. és ahogy mintha blamálnák magukat, bár.. én inkább a kritikusaik, a nézők véleményének bemutatását véltem felfedezni benne. (talán még filós vagyok???)

A francia pasik koncertjéről annyit, hogy túl fáradt voltam agyilag hozzá, hogy értékelni tudjam az elvont zenéjüket, ami kb. tíz perc után nagyon irritált, így kijöttem... bocsibocsi!

  Szombat: a fesztivál legszórakoztatóbb, bár kissé sablonos témájú előadása a KARC volt. Nevettünk és közben pedig észrevettük benne, hogy mennyire igaz, amit bemutatnak. A legjobb benne az volt,hogy nevetni lehetett saját magunkon, meg a mindennapi balga szituációkon, meg elmélyülni a kis világunk sötétebb oldalaira utaló részeknél sötöbö.. de én akkor is ennek az előadásnak adom a first prize-t.

A Yermáról hadd ne kelljen semmit szóljak. Köszi.

  Vasárnap: sárga rózsa volt terítéken. Összetömpörödés a szivacson a studióban egy óra hosszat. Jaj, de még azelőtt az az ágyas jelenet az előtérben, ami úgy kettétörte egy kicsit az előadást. Aztán jött a pasi a táncával, a szőke srác a bölcs, ,,én mindent tudok az életről"- tekintetével s ott a homok, s az ágy s a zene. S a vetítés, ami kiemelt az előadásból, hogyha odanéztem.. az kellett oda!

Ééés Kicsi Csongi díjat kapott, jííí.:D gratuuuu.

A soha vissza nem térő. Ejj.. kacagtunk a sok hülyeségen meg az evidens torzításokon, de.. szerintem ha nyomdafestékkel dolgoztak volna se vesztett volna semmit a darab. Én nem tettem volna színpadra ezt a darabot így, de azért.. legalább röhögtünk azon, amin röhögni lehetett. S aztán odaadtam a sárga rózsát a halott nőnek, vagyis virágot vittem a sírra (Zsombi szép metaforája) és ezennel nekem véget ért a fesztivál.

  Úgy összességében jó volt (pontjó). Első mozgásfesztiválomnak nagyon megtette. Sok érdekes előadás, sok virág, sok szépszínész, sok gondolat. S akkor most várunk kollokvium! :)

füst..színház..

Huszár Ágnes

Élet a színházban

Nem mindennapi hétvégét élhettünk meg a Dance Movement Theatre alkalmával azt hiszem. Plakátok a városban mindenütt óriási banner a színház falán sürgés forgás a színházban és akörül. Minden azt sugallta,hogy be kell menni és szét kell nézni mi történik ki mit ad elő .
Az előtér képekkel tele,mind más és más előadás részeiből és emberek mindenfele. Erre a hétvégére végre igazi élet költözött a színházunkba és végre nem csak az ott dolgozóktól és néhány kósza látogatót láthatott mindenki aki arra járt hanem új színeket arcokat és hangokat, életet. Én ugyan sajnos lemaradtam az első nap előadásairól de a többit bár nem sok mindent értettem belőlük nagyon élveztem. Hol pattanásig feszülve hol torokból nevetve figyeltem az eseményeket a színpadon ahol jórészt mindent érdekes mozdulatok és zenék kísértek. Jó poénoktól és érdekes emberektől volt hangos minden. Remek órákat töltöttem ott a fesztivál alkalmával és nagyon örülnék ha gyakrabban lenne ilyen élet a színházban, mert úgy gondolom ez a hétvége senkiben nem tűnik el nyomtalanul ha részt vett rajta.
Talán legközelebb többen is leszünk :D

Barabás Huni