napló

  Nekem ez a fesztivál aaaz: ,,Ági, te adsz virágot minden előadás végén!" - határozott Gábor-mondattal kezdődött. Meg kaptam figurás pólót is. :D

Aztán máris Játszótér.. hmmhmm, milyen is volt?! Nekem egy kedves előadásként maradt meg. Az őrült jelenetek gyorsan elhessegtették a gyermeki érzéseket belőlem, de ettől csak előjött a  ,,mély tartalmakat bemutató előadást látok''-feelingem. Amit aztán követett hatvan  percnyi értetlenség, szorongás, könnyekkel küzködés,... hallgatás és zűrzavar és az az érzés, amikor tudod, hogy gondolsz valamit és tudod, hogy valami iszonyú nagy hatással volt rád - jelen esetben ugye a török pasi,.. vagyis az előadása -, de nem tudod, hogy pontosan mi.. hogy mit jelentett nekem az az előadás, azt még most se tudom.Lehet, hogy most meg se kéne értsem vagy nem is tudnám, de lehet, hogy nekem tíz év múlva se fog semmit mondani, mert ... mert nem. Nem tudom. Viszont tény, hogy megvan a hatás, csak még.. csak még zavaros, vagy nem tudom milyen.. olyan.. olyan. (nem  is járok filó osztályba...)

  Ahhoz képest, hogy az első pénteki előadás első szaváig azt hittem, hogy franciák adják elő, igencsak magyar lett. Arra az előadásra mondtam azt, hogy kicsit fájt. Talán mert nekem kicsit sok volt ez az állatiasság kifejezése; hogy a test legtöbbször az ember állati ösztönei fele hajtotta magát. Amúgy tetszett benne a szőke csaj arca, a magas pasi fogai, hogy a barna csaj milyen szépen festette ki a körmét abban a lehetetlen pózban, meg hogy egy ,,finom" előadásnak tartom, bár sok mindent nem értek belőle. (jajj, lehet, hogy ez a vélemény nagyon nem ilyen kéne legyen, de.. ezeket jön, hogy leírjam.. sorry)

Na és Bozsikék.. ááá.. az az előadás nagyon tetszett. A portugál csávó első mozdulatai már a profizmusra utaltak. Na meg végre láthattam Bozsik előadást. Aztán bejöttek a többiek és olyan szép volt rájuk nézni: a nők ruháinak színe és a bőrkanapé meg a fények olyan hamvas, nyugodt hangulatot árasztottak... legalábbis felém. Meg a humor is.. és ahogy mintha blamálnák magukat, bár.. én inkább a kritikusaik, a nézők véleményének bemutatását véltem felfedezni benne. (talán még filós vagyok???)

A francia pasik koncertjéről annyit, hogy túl fáradt voltam agyilag hozzá, hogy értékelni tudjam az elvont zenéjüket, ami kb. tíz perc után nagyon irritált, így kijöttem... bocsibocsi!

  Szombat: a fesztivál legszórakoztatóbb, bár kissé sablonos témájú előadása a KARC volt. Nevettünk és közben pedig észrevettük benne, hogy mennyire igaz, amit bemutatnak. A legjobb benne az volt,hogy nevetni lehetett saját magunkon, meg a mindennapi balga szituációkon, meg elmélyülni a kis világunk sötétebb oldalaira utaló részeknél sötöbö.. de én akkor is ennek az előadásnak adom a first prize-t.

A Yermáról hadd ne kelljen semmit szóljak. Köszi.

  Vasárnap: sárga rózsa volt terítéken. Összetömpörödés a szivacson a studióban egy óra hosszat. Jaj, de még azelőtt az az ágyas jelenet az előtérben, ami úgy kettétörte egy kicsit az előadást. Aztán jött a pasi a táncával, a szőke srác a bölcs, ,,én mindent tudok az életről"- tekintetével s ott a homok, s az ágy s a zene. S a vetítés, ami kiemelt az előadásból, hogyha odanéztem.. az kellett oda!

Ééés Kicsi Csongi díjat kapott, jííí.:D gratuuuu.

A soha vissza nem térő. Ejj.. kacagtunk a sok hülyeségen meg az evidens torzításokon, de.. szerintem ha nyomdafestékkel dolgoztak volna se vesztett volna semmit a darab. Én nem tettem volna színpadra ezt a darabot így, de azért.. legalább röhögtünk azon, amin röhögni lehetett. S aztán odaadtam a sárga rózsát a halott nőnek, vagyis virágot vittem a sírra (Zsombi szép metaforája) és ezennel nekem véget ért a fesztivál.

  Úgy összességében jó volt (pontjó). Első mozgásfesztiválomnak nagyon megtette. Sok érdekes előadás, sok virág, sok szépszínész, sok gondolat. S akkor most várunk kollokvium! :)

füst..színház..

Huszár Ágnes