2010. okt. 5.

Melijé


Velemeny ekezetek nelkul…
( csak is azert mert nem most akarok megtanulni ekezetekkel irni:D)


4 napi kemeny elfoglaltsag. Nem is akarmilyen elfoglaltsag hanem eloadas eloadas hatan koncert koncert utan, buli hajnalig. Ha senkit nem zavar en csak par dolgot emelnek ki… azokat a programokat amelyek valamit kivaltottak. Boldogsagot, duhot, tehetetlenseget, tanacstalansagot, turelmetlenseget, felhaborodast, amulatot, jo kedvet es meg folytathatnam a sort nagyon nagyon sok jelzovel.
Node a lenyeg:D kezdenem eloszor is a torokkel… a torok pasassal… azzal az emberrel aki talan a ’leg nemtudom micsoda tortenik a szemem elott erzest’ valtotta ki belolem. Ultem es neztem. Neztem de semmit nem ertettem pedig asztan igazan koncentraltam, hogy felfogjam mit is csinal. Talan ez volt a baj… a tulzott koncentracio… lehet h tulsagosan meg akartam ertni ot, minduntalan a magyarazatot kerestem, a lenyeget akartam felfogni. Lehet hogy egyszeruen csak hagynom kelett volna hogy azt lassam ami elottem van, azt gondolyam amit epp erzek… bevallom mai napig nem tudtam letisztazni hogy mi is tortent akkor abban a teremben, egyszeruen csak erzem hogy felkavart. Valami elkepeszto volt amit csinalt. Szerettem mert nem a szabalyok iranyitottak az eloadast… eloadast?? Miket beszelek… nemhiszem hogy nevezhetnem en ezt eloadasnak. Nem kelett felnem hogy kit zavarok meg a mocorgasommal, hogy ki nem lat tolem ha fenebb emelem a fejemet, oda allhattam ahova csak akartam, oda ulhettem ahova a kicsi szivem kivanta. Mar ez a teny tetszetos volt. Arrol nem is beszelve hogy a szinesz milyen kozvetlen volt. A kozonseg kozott jarkalt, neha neha megpihent, majd folytatta tovabb. Szinte nem is volt eloadas ize, mintha az egesz spontan jott volna neki, semmi elozetes szovegtanulas semmi begyakorolt mozdulat. Imadtam. A vicces az latjatoke… hogy nemtudom hogy mit imadtam. Nemtudom mert … mert… mert meg nemertem. De megfogott. Magaval ragadott es vitt. Es meg mostis visz. Ha egyszer megertem akkor is fog vinni es biztos vagyok benne, hogy en meg akarok ilyen jeleggu eloadast latni vagy akar reszt venni benne.
Kovetkezo pontkent a tunder ground koncertet ragadnam ki. Eleinte tortem a fejem hogy pazarolyame ra az idomet vagy sem? Asztan megis ugy dontottem : ’tetszit az egyuttes neve… egye fene, megnezem’. Hat hatarozottan jol tettem hogy megneztem! Meg buliztunk is. Szimpatikusak voltak az egyuttes tagjai mert furcsak voltak) naa nemtudom hogy mondjam… olyan ’allok a szinpadon es azt csinalom amit szeretek es elvezem amit szeretek es nemerdekel hogy mas mit mond de en szeretem es kesz’ erzes sugarzott belolluk. Es vegre megelhettem azt is hogy bulizhattam a gyergyoi Muvelodesi haz nagyszinpadjan! Szo szerint bulizhattam, szokdoshettem, ordibalhattam, tancolhattam. Mikor mentem haza fele a koncertrol ugy vigyorogtam mint a kisgyerek amikor kap egy joo nagy nyalokat. Milyen ’egy’ nyalokat… egy egesz PUNGA edesseget:D
Tudjatok rajottem, hogy a klasszikus zene az nagyon szep, es nagyon jo, es nagyon kellemes meg minden nagyon dolog… csak eppe ne kelljen 10 percnel tovabb hallgassam. Najo.. meg a 15-ot megbirom, de utanna kesz kaosz. Emberkinzas. Elviselhetetlen. En nem kritizalni akarom a Lajko Felix urat, aki nagyszeru zenesz, es tenyleg minden elismeresem hogy ilyenre kepes… hogy kepes ugy megszolaltatni azt a hegedut hogy a szor felall az ember hatan, es hogy ekkora nagy tehetsege van, de en csak gratulalni tudok hogy ennyi turelme is van ehez a zenehez! Fel ora utann en mar ugy ultem a szekbe, hogy Abigel nezte karfaja marade vagy en idegessegembe lekormolom azt… nade szerencsere mindennek van vege. A dologban a csattano az volt, hogy a koncertet koveto bulinn… Lajko Felix urasag szoba elegyedett velem… vagyis en nem neveznem azt beszelgetesnek.. inkabb csak ilyen… ’vigyorgok a lanynak meg kacsintok egyet neki’ asztan meg ’megkinalom sorrel hatha tetszeni fog neki’ gesztusokat kaptam tole. Sajnos eleve haragudtam ra.. vagyis nem tudtam szimpatikusnak nezni ot a zeneje miatt, ugyhogy nem dijaztam a soret sem… ennel megcsak az volt a jobb amikor a salamat feltekerte a fejere.. mint egy nidzsa es vigyorgott nekem. Ez volt a tetopont.. a punctul culminant… ettol a perctol fogva probaltam minel meszebb kerulni a zenesztol. Szerencsere sikerult….
Eletem leg elretentobb eloadasa az az utolso esti eloadas volt.. a Soha vissza nem tero. Meg most se tudom hogy hova sorolyam… nem mondom a hangszalaim sokat rezegtek eleg magasan… de kerek szemeket is nyitottam amikor ilyen olyan testnedvek csepegeset vagtak egymas fejehez a szineszek a szinpadon. Megasztan… a sarga feny az nemtetszik… valamiert eloadas kozbe sem tetszett… nade hogy pozitiv dolgot is mondjak a diszlet az valami nagyon jo volt, azok a papír cigik… na azok… talan jobb lenne ha mi is olyanokat szivnank) (kevesbe karos) es alapjaban a tortenetebol lehet tanulni. Ez az eloadas is hagyott bennem egy valamilyen nyomot, amde konkret velemenyt nemtudok formalni rola, mert nemtudom hogy a merleg hova billen… a pozitiv fele vagy a negativ iranyba.
Na ugy gondolom hogy kifecsegtem magam, meg tudnek irni… de el se hiszitek hogy az a roman vers hogy kacsingat nekem a laprol… azt mondja’ gyere… gyere… tanuly mar meg… gyere ide azt mondtam! Tanuly meg mert aroman tanarno kinyir!’


Dobriban Melinda  

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése