2010. okt. 7.

Zsoltié


Fesztiváál: nekem ez a dancemovement theater fesztivál egy kis plakátolással kezdődött, majd kaptam egy meghívót és megkezdődött a fesztiválozás. (Mivel nem vagyok salis így az a baj mindenről lemaradok.) . Ahogy bementem a színházba mindenhol mozgolódás volt, a jegypénztárnál sor, a livingbe teltház és minden élt, mozgott, a nézők az előtérbe várakoztak a kezdésre, közben jót pletykáltak egymás közt. Aztán meg volt az első köszöntjük nézőinket…meg polgármester úr beszéde…. és felgördült a függöny, elindult a 

Játszótér 
A fesztiválos előadások közül egyik legjobban tetszett előadás, mert könnyen érthető, mókás és elgondolkodtató egyaránt. A gyerekkor játszóteres mókázásaitól a gyerekcsínyig (Ha a láncfűrészes jelenet annak számit:P) minden nagyon jól fel volt dolgozva, aztán a kórházi köpenyekbe bújt elmebetegek és a nem száz százalékos ápolók is nagyon érdekesek voltak. Egész végig pörgött az előadás jó volt a zene a csend és a színészek tele voltak energiával. Aztán jött ági és a virág osztás:P 

A Luv ról lemaradtam, mert otthon rokkozott már türelmetlenségében a sok házi, meg tanulnivaló… 

A következő nap jött a Hardcor Machine, amely hát nagyon jól feldolgozott darabocska, a sötétségben hirtelen felvillanó elemlámpa fényénél különböző jelenetek láthatóak, arc mimikák, érthetetlen jelenetek én meg hol feszülten, hol ledöbbenve figyelem az előadást és olykor alig tudtam visszatartani a röhögést. Jah és nekem már fájtak a végefele azok a lábkitörős mozdulatok, meg az ilyen depis mozdulatok, de ettől eltekintve… jah és csíkos póló, csinos póló, mindenhol csíkos póló, amit csak Ági hallott… nagyon szuper volt. 

A Bozsik előadásban sok minden tetszett és a végén döbbentem le, hogy a csávó tényleg vak volt. na de ettől eltekintve tetszett a barna nő alakítása és ahogyan a mikrofonnál a színészek magukról beszéltek… 

Tehát a dance movement theater fesztivál több olyan színpadi előadást mutatott be, amely azt tudatta, hogy a tánccal, mozgással ugyanúgy megértetheti a színész magát, mint a prózával, énekkel… 

Zsolti

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése