Kulissza csütörtök

Hol is kezdjem. Az egész próba ott kezdődött, hogy kiderült elmarad a próba. Gondolom senki nem örült neki de szerencsére Gábornak az üzenete a „Társalgó” részen  hamar megoldotta problémát. ”Akkor megtartom en ha jó úgy nektek...” Milyen dolog még szép hogy jó örültünk is neki kivéve persze akik nem tudtak jönni de remélem hogy Bukarest és az opera pótolta ezt a hiányzó űrt nekik is valahogy. Na de mit csináltunk mi ? Nem opera, nem is kemény munka a stúdió hűvösen ölelő karjaiban. „Kulissza csütörtök, irány a nagyszínpad” mi meg csak néztünk hogy mi van. Kezdetnek megcsodálhattuk a közelgő előadás kicsinek nem mondható díszletét, majd rövid bámészkodás után Gábor a könnyűnek nem mondható feladattal  nézett szembe és megpróbálta valami értelmessel kitölteni a fejünkben azt a sok űrt. Hogy hívják ezt, mi a neve annak, mire jó ez és az, kik és mikor tervezték hol van hol nincs mi ez és mi az. Szóval röviden egy nagy adag érdekesség amit csak tudni lehet. Mi a híd s a zsinórpadlás hogy néz ki egy vasfüggöny na meg persze a színházban dolgozók. (feledhetetlen, van 2 csoport vagyis 2 nagy azon belül még 2 tehát 4 és akkor.. ’”+’=)+”’!+%”!+%”!/!””’%+%’+!’”=/”%’()/  NA kezdjük újra!!! Volt ugyan hogy bambultunk kicsit de azért mégiscsak követük a jobbról balról érkező szálakat amik végül összefutva alkották a „Teljes képet”. Persze itt még nem ért véget. Miután tisztábban láttuk mitől egyedi miben jó vagy miben rossz a mi kis színházunk kezdve a remek kis akusztikájától a kevésbé remek színekig és padlóig, mentünk tovább. Beléptünk a színház „zsebébe” is (ugye milyen jó volt :P ) habár az a bizonyos zseb nem volt valami kicsi azért Gábor megnyugtatott hogy van ennél 10-szer nagyobb is de hát ez van itt ez is megfelel . De a kulisszákba való betekintésünk itt nem ért még véget szerencsére volt még bőven néznivaló. Irány a padlás azon a remek kis lépcsőn ami kicsit olyan volt mintha létra lenne de kit zavar, haladtunk a lépcsők fogytak felértünk padlásra és felülről is megcsodálhattuk a színpadot és hogy mi mindent lehet csinálni ott fent. Majd irány le és a klasszikus „Ági én félek a sötétben” › BIG HUG (Pánty kellet menni Bukarestbe nem vagy itt de Ágival is beérem ) Miután leküzdöttük magunkat a lépcsőkön mentünk is tovább. Elértünk egy számomra emlékezetes helyre ami tulajdonképpen nem is hely és nem is az volt emlékezetes hanem a megtett út. Tavaly kollokviumon ismerkedtem meg ezzel a bizonyos úttal sőt nem  is csak egy út ez maga AZ ÚT. Gábor megkért tavaly hogy vigyünk el pár cuccot a tükörterembe ami következő képen néz ki. A living room- ból ki a színpad nézői bejáratán fel 1 kulcs, a színpadra vezető ajtón ki mellette a szekrényben ott még 1 kulcs, ami bevitt egy szobába ahol persze elvettünk még 1 kulcsot. A mellette lévő ajtót nyitottuk ki vele ami után még 1 ajtó amit megint 1 kulcs zárt/nyitott és az volt a tükörterem. Na ez AZ ÚT, csak azt nem tudom mért tértem rá ki… Ja igen tehát ez az a bizonyos emlékezetes hely. Miután ki nosztalgiáztam magam már mentünk is ruhatártól a kelléktárig ahol mindenféle érdekes tárgy gázmaszktól egy király kis Pikacsus ernyő (nem tudom hogy írják a Pikácsut úgyhogy no duma). Ezzel már közeledett a túra vége vissza a kis kedvenc még mindig hűvös karjaival váró Stúdióterembe. Nagyon jól éreztem magam és szerintem nem vagyok egyedül vele :D Na meg persze meg is jegyeztem egy két dolgot. Na de mért van ennyi "idézőjel" ?...

Utóirat. Nem is félek a sötétben.

Barab