Ide-oda pillantás Ági szemével

Én még az általánosban is akartam volna színdarabokat betanulni és előadni.. a közönség elé kiállás a zenélés miatt nem jelentett akadályt, ám, akkor nem volt erre lehetőség és igazából idő se nagyon. Aztán feljöttem a Salamonba és tudtam ,hogy én szinire fogok járni ha időm nem lesz rá, akkor is! Összejött. Elmentem az első próbára, vagy.. nevezzük inkább meghallgatásnak, ééés jól éreztem magam. Aztán eltelt néhány hét és már otthon éreztem magam, vártam a szinit ,megszerettem a társaságot és kóstolgattam Gábor munkamódszerét is.

            Szép lassan rá is éreztem a dolgokra és aztán kezdett zavarni, amikor lötyögés volt és láttam, hogy mindenki szereti a szinit, de mégsem áll úgy oda, ahogy kellene. Éppen ezért örülök idén ennek a pontrendszeresdinek. Nem gondoltam, hogy Gábor tényleg kirak, ha nem lesz meg, mert.. nem álltunk/állunk úgy pontokkal, hogy könnyűszerrel kitudjuk gyűjteni az ötvenet. Aztán rájöttünk, hogy idén valami egészséges munkamorál kialakítását próbálja megcélozni Kolozsi úr, amihez nem kisujj kell, hanem összeszorított fogak, valódi hozzáállás és, hogy munkával tudjuk kifejezni, hogy tényleg érdekel és szeretjük. Nagyon várom már a november végét! :)

            Térjünk vissza tavalyra.. Nekem nagyon sokat jelentett akkor is a csapat. Szerettem a Pesti mese ötletét és imádtam a szerepemet. Sajnálom az ODIF-os szereplést. Én akkor, ott a takarásban abszolút nem éreztem nyúzottnak, és nem értettem a közönséget, hogy miért nem veszik az adást.

Remélem, tényleg nagyon remélem, hogy a következő az egy oltárian ütős előadás lesz és megmutatjuk, hogy tudunk mi jobbat is. Hajrá gyerekek, gyerünk Maszkító!

Egy vélemény…

Gondolom ha már eljöttél színjátszó körre a Maszkítóhoz, van valami célod is amit szívesen elérnél ennek segítségével. Ha más nem is, bár az, hogy rájöjj ez neked való-e… 

Mindenkinek megvan az esélye, hogy kirobbanjon és megmutassa mire is képes itt. Van aki több van aki kevesebb tehetséggel. Van akiből tényleg nem lehet színészt faragni, van aki egyből berobban a hazugságok világába, s van akinek idő kell kibontakozni, hogy rájöjjön ő is és a körülötte levők is, hogy van amivel elkápráztassa a közönséget. 

Ha engem kérdeztek, az ember olyat ne csináljon amit nem szeret. Én nem is tudom az csinálni amit nem szeretek. 

8. osztály közepén eljött hozzánk egy lány, aki dráma szakon jár, és be akarta mutatni az iskolát ahova lehetett pont abban az évben felvételizni. Mivel, hogy oda csak minden második évben lehet és mi pont ebbe estünk bele. Rettenetesen tetszett minden ahogy bemutatta, ahogy elmesélte, hogyan működnek a dolgok. Kifejezetten tökéletes lett volna nekem ez az osztály, mert a színészetet, az álcázást, hazudozást nem tudom megunni, és ráadásul nem szeretek tanulni, pontosabban nem szeretem megtanulni azt ami nem érdekel. Sajnos nem sikerült, hogy oda menjek, mert a szüleim nem engedtek ki a városból csak iskola miatt. És ráadásul édesanyám olyat mondott nekem a színészetről amit soha nem felejtek el… Így tehát idejutottam, és rátaláltam a Maszkítóra aminek nagyon örülök, mert itt megpróbálhatom, hogy kár volt-e kihagyni ezt a lehetőséget, vagy tényleg nem nekem való ez. 

Mikor hallottam, hogy a Figura egyik színésze segít nekünk, csodálkoztam, hogy miért pazarolja az idejét ennyi bolond kamaszra, akik nagy része azt se tudja mit akar az élettől, bár mégis jól esett. Gábor, mára már kijavította hibás elgondolásaim, és rájöttem, hogy a dolgok nem mennek olyan könnyen. A szabály amit behozott, jónak tartom, mert itt tényleg megmutatkozik, hogy ki akar további sikereket elérni a színpadon és ki képes is rá, hogy harcoljon ezért. Talán kicsit több időt is hagyhatna, mert lehet, hogy van akinek tényleg ott pislákol a tehetség csak még nem találta meg azt amivel lángra is lobbanthatja. 

Szerintem büszkék lehetünk és szerencsésnek érezhetjük magunk amiért akadt egy ilyen jólelkű színész aki foglalkozik velünk. 

Gáspár Katalin

Ágnes véleménye

Írjak a Boldogtalanokról? Jó.

  Nem verekedte be magát a kedvenc olvasmányaim közé.

  Nem volt nagy durr a cselekménye és a szereplőknek is csak a megtörtsége és megfáradtsága volt figyelemreméltó.. de aztán már az is unalmassá vált.

  Róza karaktere tetszett,mert egy életrevaló fehérnép volt és próbált büszke nő maradni,amit boldogtalansága kettétört benne.

  Rózsi,aki folyamatosan csak menekült önmaga elől,aki csak kereste a kifogásokat,hogy mi nem jó neki,közben meg fogalma sem volt,hogy mi kellene,hogy mire lenne szüksége.

  Húbert egyenesen utáltam,bár lényegében ő bonyolította az egész történetet.A  hetykesége és a felszínessége,ami mögé rejtőzni próbált,nagyon könnyen lebontható róla,hiszen őbenne mutatkozik legjobban az értelmetlen dolgokba való menekvés a saját magával való szembenézés ellen.

Ennyi ...

„Ratatatatatatatata”

Hétvégén alkalmam nyílt életemben először operettre menni. Mást vártam- mást kaptam. Valahogy sokkal szárazabbnak képzeltem el, és hogy csak áriáznak benne. Az a része megvolt most is, csak sokkal több jött át, mint amire számítottam!

Kezdve az elejétől, ami szerintem nagyon vagányul volt megoldva! Volt egy átlátszó függony, amit néha átvilágítottak- a többi statiszta állt hátul- és egy vagány kissé mesebeli hatást adott az egésznek, aztán felrebbent és már nem lehetett visszatáncolni, a műsor kellős közepében találta magát az ember. A kavalkádban, a sok régi szép ruha közt, a boldog és egyben fájdalmas hangulatban, ami nem tört egyből a felszínre, csak idővel bontakozott ki.

Persze nehezítette az egészet az, hogy románul volt, de a lényeget mindenki megértette.

Egy ideig azt figyeltem, hogy milyen a színészek arca, a mimikájuk, bizonyos helyzetekben jól csinálják-e, és sikerölt felfedeznem pár bakit, pl. a tánc közbe az egyik táncosnő majdnem felborította a széket a lábával. Aztán nem bírtam egy idő után így nézni az előadást, végül is saját akaratomon kívül magával ragadott a hév és majdhogynem tátott szájjal néztem.

Az a jelenet pl nagyon tetszett amikor Edvin és Szilvia „reménytelen szerelmük”-ről énekeltek, „vitáztak”. Szilvia belátta, hogy a társadalmi különbségek miatt egy gróffal nem lenne boldog jövője, bármennyire is szeretik egymást és bármennyire összeillenek nem TUD működni. Az a rcmimikájuk és a mozdulataik is végig olyanok voltak, hogy teljesen átjött a közönségnek, végül is olyan szívszaggató volt és a hatást elérte, persze szerintem ezeket a jeleneteket az egyik legnehezebb dolog eljátszani, mert- végül is attól függ, hogy a színészek mennyire ismerik egymást- de egy szerelmes jelenet eljátszása szerintem nem semmi. Szerepelni könnyű, átérezni már kevésbé, főleg ha csókolózniuk is kell, de szerintem sokkal hatásosabb, ha nem „csattognak” olyan gyakran a csókok!

Amikor megjelent Dancs Annamari... Hát... Nincs bajom magával a nővel, de egy ponton nem tudtam eldönteni, hogy a szerepét túljáttsza vagy akit játszik az tényleg ennyire nem a földön jár, ennyire hisztis, elkényeztetett és szeleburdi. Minden esetre illett hozzá és nem úgy tűnt, mint aki túljátssza.

A színdarab fénypontja szerintem a sebesült katona volt! Hát az valami isteni! Nagyon vicces volt! Akit nem érdekelte az előadás az is megjegyezte azt, hoyg Ratatatatatata.

Nos ez a katona, akárháynszor bejött a háborús élményeit mesélte el, először kérték rá, aztán már akkor is mondta, amikor nem kellett! Ő csak annyit mesélt el, hogy jött az ellenség és csak annyit lehetett hallani, hogy „ratatatatatatata ratatatatataa” és egyre jobban bevadult, mindig le kellett állítsák. És nem volt elcsépelt az egész, vicces volt! Nem vitték túlzásba. Akárhányszor megjelent színen azt vártuk, hogy mikor kezdi el megint mesélni.

A táncok se voltak semmit, abból... a végén tetszett nekem a legjobban amikor megoldódtak a bonyodalmak és már oylan jobb volt a hangulat is. Aztán mikor bevonultak a katonák és csillogó repülő valamiket lőttek rájuk és azok olyan szépen lassan estek le, pörögtek... olyan szép volt!

Kissé tényleg megúntuk már a végére, az pl. fárasztó volt mikor majdnem mind külön búcsúztak tánccal, de kellemes élményekkel távoztunk. S még mai napig emlegetjük azt, hogy : „Ratatatatatatata”!

Doró

Egy kis kacagnivaló a jobb kedvhez

Annak aki szereti ezt a fajta humort:

K.B.Gábor

Visszapillanto

Szoval, miutan megkaptuk az osszetartos csapatos dicseretunket, batran megkerlek, segitsetek:) Az lenne, hogy irogassatok egyegy gondolatot, v akar tobbet is, hogy ugy rakodjon ossze a visszapillantos cikk, hogy mindenki legyen benne. Marmint, hogy ne csak egy nezopontbol.
Arrol kell irni, hogy a multev. Az elmult tanev, micsinaltunk, hol csinaltunk, miert csnaltunk, mennyit csnaltunk, mennyit buntettek meg azert...:) Ezt a napokba kerlek, mert a heten ossze kell rakjam. Aki abban is akar segiteni nagyon nagyon nagyon orulnek neki!

Koszi, hajra!