Maszkitó avagy Salamonos kultúra

Hogy is fogjak neki? Talán ott kezdem, hogy voltam Ma Színházba. A Pesti mese című előadáson mit iskolánk színjátszó köre adott elő. Nem vagyok nagy kritikus vagy komolyan hozzá értő valaki. Elmondom én, hogyan éreztem magam és mi a véleményem az egészről. Először is az előadás 1 lej volt, ami akárhogy nézzük nem sok, azért amit kaptunk. Mikor beléptem a színház előterébe akkor két színész fogadott egy – egy kalappal, amibe kellet tenni az adományokat. Várakozás közben a színészek lézengtek és pletykáltak a színdarabbal kapcsolatban megteremtve a XX. századi eleji pesti hangulatot. Az előadás alatt jeleneteket elsötétülés váltogatta, mint a filmeken. A terem zsúfoltig tele volt, tehát volt, akinek bizonyítsanak a mi kis színjátszóink. Az előadásban nem kevés humor volt jelen, amit a közönség díjazott is nevetéssel majd az előadás végén tapssal… VASS tapssal.
Számomra nagy élmény volt látni őket és büszke vagyok rájuk, hisz a mi iskolánk diákjai azok, akik ezt véghezvitték és úgy gondolom nemcsak az iskola hírnevét növelik ezzel, hanem az egész városét. És ezért szeretek ebben a városban lakni, hogy bár kevés ember van, de vannak, akik akarnak tenni és meg mutatni másoknak, hogy igenis lehet. Nem hiszem azt, hogy mindenki, aki ma ott előttem ált színészi tehetség lenne, vagy azzal születet volna, de felálltak és meg mutatták, hogy igenis képesek rá és véghez tudják vinni azt, amit, szeretnek és akarnak.
Tehát én csak annyit mondok, hogy így tovább nekik és róluk is példát lehet venni azoknak, akik félnek meg valósítani azt, amit szeretnének.

Muresan Roland