Tudjátok milyen kedves érzés volt visszaolvasni a ,,múlt rendszer”-ben alkotott írásainkat? Az a legszebb bennük, hogy bár sok van és némelyik hátterében ott van, hogy a pontért volt, de mégis az összes.. őszinte. Gyermekien őszinte, még ha néha nagy szavakat használtunk és bölcselkedtünk is. Mert azok is mi vagyunk: a felnőtt úton kapálózó okoskodó, kritikus, vagány és lelkükben olykor elmélyült , szerethető gyerekek, akik tényleg sokszor ,,birtokolják a világot”... és aztán rájövünk, hogy tényleg a miénk a világ. Mert mi formálhatjuk magunk körül és formáljuk is... és imádjuk a balgaságokkal, a vitákkal és az apró szívlángokkal, egymással és az ölelésekkel.. a színekkel, a kócos hajakkal, kávéval vagy anélkül, könnyekkel és a mindennapi ünnepeinkkel együtt.. Így imádunk élni,.. mindennel együtt, ugye? :)
ági
Úgy :)
VálaszTörlésEz nagyon szép volt:)